2017. június 8., csütörtök

Minden változik

Most, hogy a tavasz nagy részét otthon töltöttem, rengeteg dolog tűnt fel, ami öt évvel ezelőtt még nem, vagy nem így volt.  Például rengeteg olyan, többnyire nagyon apró rovar, minipók, atka stb. hemzseg mindenfelé, amikkel azelőtt nem találkoztam. Megterítettem egy asztalt a szabadban, s percek alatt láttam legalább tízféle élőlényt a terítőn amikhez azelőtt max Itáliában volt szerencsém.
Meteorológus barátom (R A) jut eszembe, aki még a disszertációját is a klímaváltozásról írja, hogy ezek is mind az ő álláspontját látszanak megerősíteni, miszerint az éghajlat melegszik "rohamosan".
És valóban! Minden jel szerint erről van szó. Véleményünk nem is ebben különbözik, mindössze abban, hogy én vitatom az emberi tényező mértékét a dologban.
De ezek az apró dögök megérkeztek!
Vagy az új szemüvegemmel látok jobban? Vagy csak érzéki csalódás vett rajtam erőt a friss pálinka minősítése után?
Nem tudom. De jó volt otthon lenni kicsit. Jó volt a kertben matatni, jó volt friss cseresznyét szedni, és eszegetni, jó volt a családommal a teraszon ebédelni egy hosszú asztal mellett, jó volt az árnyékban szundítani ebéd után a hintaágyon, jó volt a német állampolgár ukránmagyar freskócsajjal a macskaőrületéről négy nyelven vitatkozni, És jó volt ismét tücsökzenére elaludni, illatokkal teli friss balatoni levegővel teleszívni a tüdőmet... és sorolhatnám még. De nem teszem. Mert amikor visszajöttem, rájöttem, hogy legalább annyi jó van itt is, választott világomban.
Az élet szép!
Pedig minden változik...

The Big Bang, avagy Kvantumgravitáció, végtelen, galaxis, univerzum, szingularitás, és hasonló jelentéktelenségek

Hogy is van ez?
Ha a gravitáció egyenlő a tömegvonzással, akkor hogyan fordulhat elő, hogy az univerzum tágul? Nem összemennie kellene ennek fényében?
Jó, tudom vannak magyarázatok (mindenre) amik elmagyarázzák a nagy bumm elméletét miszerint az ősrobbanás ereje feszíti szét az univerzumot azzal a kezdő lendülettel amit a robbanás ereje adott az anyagnak indulási energiaként. Rendben! De tudjuk, hogy az anyag nem tiszta vákuumban utazik, (olyan sincsen a jelenlegi tudásunk szerint) tehát a "kilőtt" anyagnak előbb-utóbb lassulnia kell. Azután kiegyenlítődik ez a kezdeti erő ami a robbanásból ered az őt lassító ellenerővel, majd az veszi át a hatalmat az anyag helyett, és az univerzum elkezd összeomolni, míg egyszercsak belezuhan mondjuk egy fekete lyukba.
Namármost ezt ujabb "ős"robbanásnak kell követnie, s a történet egy ciklikus folyamat részévé válik.
 Mivel ez csak elhanyagolhatóan icipici részén történik a NAGY EGÉSZ-nek, rengeteg (végtelen) sok fekete lyuk, és kb. ugyanannyi ősrobbanás volt, van, és lesz, valószínűleg hasonló folyamatok mennek végbe MINDENÜTT.
Mi az a mindenütt? Hát ezt sem lehet megmagyarázni néhány mondatban, de a végtelen fogalmát is csak megközelítően pontos definíciókkal illethetjük. És ahhoz is hozzá kell tenni, hogy jelen tudásunk szerint, vagy azt, hogy emberi ésszel, stb.
Azt tudjuk, hogy a MINDEN egységekből áll. Idő, tér, és minden vonatkozásban. Sok hasonló kisebb egység alkot egy nagyobbat, sok nagyobb alkot egy mégnagyobbat, sok mégnagyobb egység alkot egy hatalmasat stb. stb. stb. minden irányban, térben, és időben egyaránt. Tehát a térnek sehol nincs se eleje, se vége. Vagy ha igen, akkor az valami olyasmi amiről még csak fogalmunk sincsen. Mert valamiből jött, és valamibe távozik. (Ha már van. De ez sem biztos, mint ahogy a biztos sem biztos csak ha rendőr az illető) És eddig még nem tudjuk meghatározni, hogy ezek a pontok hol is vannak.
Az idő pedig mint olyan nem is létezik. Minden ami volt az a múlt, (volt) minden ami lesz, az a jövő (de nincs!) és e kettő között kellene lennie egy jelennek, (ami megintcsak nincs) amit szintén lehetetlen meghatározni. Tehát ami biztosnak tűnik az "idő"vel kapcsolatban mindössze annyi, hogy voltak bizonyos dolgok a világban amiket mi egyszerű ostoba emberi eszünk szerint valamiféle folyamatszerűségbe helyeztünk csak azért, hogy valami gyenge magyarázatot adhassunk létükre. Vagy nemlétükre... Kb. ez az idő mint végtelen fogalma, amit eddig úgy hittem, hogy olyan folyamat ami előtt is volt valami, ami van, és ami lesz majd talán ha...

Egyre gyakrabban kínoznak hasonló kérdések. Persze már nagyon régen, de akkor még tudtam magamról, hogy mindent tudok. Azután észrevettem néha, hogy vannak lyukak a tudásomban. Később rájöttem, hogy vannak akik sokkal többet tudnak nálam. Ma már csak azt tudom, hogy ezek sokkal többen vannak, és fiatalabbak nálam.
Amit fent leírtam az tulajdonképpen csak mint kiindulópont szerepel gondolataim között esténként amikor ágyamban fekszem, és egyetlen társam a magány. Meg odakint az éjszakában mélabúsan éneklő fülemüle, és rengeteg apróbb-nagyobb zajkeltő lény.
Ha valaki eddig jutott az olvasásban, az látja, hogy még a problémafelvetésem is erősen hiányos, de ne kívánjátok, hogy belemenjek minden mellékúti gondolatmenet kifejtésébe, mert akkor valamikor csak kiderül, hogy mennyire fölöslegesen töltöm a drága "IDŐ-met" ilyen gondolatokra.
És ettől nagyon elszomorodnátok.
Azt pedig nem szeretném!