2017. augusztus 17., csütörtök

Pánik?

Bizony! A nőknél is van ám kapuzárási pánik! A  férfiaknál ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy józan eszüket félretéve, mindent egy lapra téve fel teljes gőzzel HÓDÍTANAK. Legalábbis mindent elkövetnek, hogy bizonygassák környezetüknek, hogy ők még képesek a női szíveket (és egyéb alkatrészeiket) magukévá tenni, hisz ők még egyáltalán nem olyan vének, mint ahogy az látszik. Erről már sokan írtak, így én most nem ezt a csontot rágom tovább. Én ma a NŐI kapuzárási pánikra tértnék ki inkább.
Érdekes módon ez nem annyira szembetűnő mint férfitáérsaim hirtelen meghülyülése. (meg persze az enyém is) A nők egy ideig el vannak még foglalva a férfiaktól rájuk maradt nyűgök (rezsi, ingatlan, gyerekek felnevelése, munkahelyi problémák, leterheltség, kimerültség, és minden ami mostanra egyedül az ő nyakukba szakadt) menedzselésével. Aztán amikor rádöbbennek, hogy egyedül nem megy, elkezdenek először csak finoman, később egyre vadabbul, és megfontolatlanabbul TÁRSAT keresni. Ellentétben a férfiakkal akik elsősorban csak numerákra, később ápolónőre vadásznak, a nőknek a TÁRS léte, ölelése, szerethetősége, egyszóval a lelkiek a fontosabbak. Persze nagyon sok nőnek az anyagiak is lelki terheknek számítanak...
Egy kapuzárás előtt (alatt) álló nő tehát nem a hirteelenjött szingliség kiélésével van elfoglalva, hanem leginkább azt a szép kapcsolatot szeretné végre megvalósítani amit azELSŐvel szerettek volna, de a SORS közbeszólt.
Nem vesznek tudomást arról, hogy MINDIG A NŐ VÁLASZT, és a férfi hiszi ezt magáról jobb esetekben. Így azután ha egy kapcsolat közönybe, haragba, unalomba fullad, annak az ő rossz válaszása az oka elsősorban. Ezzel persze nem akarom a férfiak válláról levenni a felelősség terhét, de lássuk be: A férfiakat is a NŐK nevelték. Olyanra amilyenre... Így aztán sok anya egészen másképpen oroszlán ha a lányáról, és másképpen ha az agyonbabusgatott fiacskájáról van szó.
Amikor tehát Még nem öregen, de már nem is fiatalon egy nő elkezd társra vágyakozni, ezt nevezzük női kapuzárási pániknak. Ugyanis ugyanaz a motiváció mint a pasiknál: TÁRSAT LEVADÁSZNI AMÍG ELÉGGÉ KAPÓS A CSALI...
Külön kasztot alkotnak azok a pasik akik ezeket a (valljuk be) sérülékeny nőket használják. Ki. Mert a felkínált örömök a lusta férfitársadalomban akkor is kapósak, ha ezzel együtt járnak olyan kellemetlenségek mint pl. más apák gyermekeinek nevelése, eltartása, elviselése, és a nők állandó összehasonlítgatása az elsővel, illetve előzőekkel.
Olyan szövevény ez, amiben nem lehet eléggé okosnak lenni. És valljuk be ezt is: Nem is kellene itt okoskodni!
Szerény véleményem szerint először mindenki nézzen magába, és próbáljon meg tanulni a múltban elkövetett saját hibákból! Vagy talán még jobb, ha a másokéból tanulva már előre felkészül a később esedékes borzalmakra mint pl. válás, vagyonmegosztás, láthatás stb.
És itt a vége a női kapuzárási pániknak.
Akárhonnam is vizsgálom a dolgot mindig ugyanoda lyukadok ki ugyanis:
Egyszer kell jól választani! Azután pedig elég csak mindent elkövetni, hogy ezt a jó választásunkat meg is tudjuk tartani, és szeretettel, türelemmel, önzetlenséggel, összefogással, figyelemmel, és rengeteg kompromisszummal még jobbá tegyük. Akkor "dolgoztunk jól", ha eljutunk arra a szintre, hogy minden erőnkkel meg akarjuk tartani ŐT halálunkig.
Hiszen minden további csak gyenge mása lehet fiatalkori álmainknak.
Hiszen jól választottunk...

6 megjegyzés:

pipulka írta...

Csak egy dolog ellen szeretnék szerényen tiltakozni.
Még a saját kamasz fiam is úgy mondja, hogy lazán neveltem. Miféle agyonbabusgatásról rebeg itt általánosítva egy kalap alá véve bennünket fiús mamákat magácska oly Vénemberesül? :-D

Vénember írta...

Gondold csak el, milyen lennél anyukának ha egy lányod is lenne? Nekem kettő is van, de én csak egy apácska vagyok. Mégis vannak fogalmaim...

Vénember írta...

Bocsi! Csak most esett le! Miféle kapukat akarsz Te döngetni ilyen kamaszkorban??? :-)

Halpern Margit írta...

Valóban az a jó, ha a nő választ, de a kiválasztott, azaz a férfi az, aki dönt. Az én választottaim kezdetben mind ellenálltak.:-) És mi a helyzet a kapunyitási pánikkal?

Vénember írta...

Ezt a döntésdolgot másként látom. Szerintem (jó esetben) az is a nő dolga. A férfi csak akkor dönt ha ugyanazt akarja amit a nő. És ez jól is van így, mert igazából mi férfiak képtelenek lennénk összetartani egy családot, bármennyire is ebben a hitben tetszelgünk.

Halpern Margit írta...

A nő kiválaszt egy férfit, a férfi pedig hagyja vagy nem hagyja kiválasztani magát, erre a döntésre gondoltam.