2016. március 21., hétfő

Köllesz

Köllesz

mint tiszta forrásvíznek a szomjúság
mint aranynak a határtalan emberi kapzsiság
mint válaszoknak a kérdések sora
mint vetett ágy ha nincsen vacsora

mint hajnali harmatnak kell a mező
mint kielégüléshez a friss férfierő
mint a szerelem, úgy kell a falat kenyér
mint Napra az Ég, úgy vágyom mosolyodra én



Sokk



Sokkoló élmény volt számomra, hogy amikor otthonról hazaértem, Sári (a kutyafejű) éppen egy kedvenc tyúkom frissen széttépett hullája felett őrködött. Első indulatomat követte a második, és Sári egy sokkoló nyakörvet kapott, aminek több funkciója mellett egy olyan is van ami a nyakát elektrosokkolja egy távirányító segítségével. Persze nem ez a legfontosabb, hisz van rajta olyan is ami "csak" rezeg mint egy telefon, vagy egy csipogó hangot ad stb. Mindenesetre amikor feltettem a nyakára, véletlenül (esküszöm) megnyomtam egy gombot, mire ebem olyat vinnyogott, mint akit vernek, és sarokba szorítanak. Ettől kezdve tudtam, hogy van a kezemben valami, amit ha jól használok, négylábú barátocskám hamarosan megtanulja, hogy mi helyes, és mi nem. ( Vagy legalábbis szerintem mi az).
Annuska barátnőm segítségével tegnap meg is kezdtük az oktatást. Minden sípolás után jutalomfalatka. (Persze Annuskának is) Ez úgy nézett ki, hogy ők egy pórázzal összekötve várták a hangjelzést, mire pavlovi reflex szerint egyszerre jöttek hozzám szájat tátani. A különbség kettejük között mindössze annyi volt, hogy míg Sári kicsit szimatolt, hogy hátha van még több is valahol, Anna ezt mindig megkérdezte. Hiába no! Egy kutyának még mindig erősebb fegyvere a szaglószerve mint a szókincse! Egy kislány pedig természete szerint kíváncsi. (És falánk, ha finom kolbászokról van szó)
Ma folyt. köv.