2016. december 13., kedd

2016. december 6., kedd

Amikor...


Amikor hatvannégy évesen hosszú idő után váratlanul lehetőséget kapsz munkára. Amikor hirtelen előtted áll a lehetőség, és te majd összecsinálod magad az izgalomtól. Mint amikor tizévesen első munkahelyedre siettél egy reggelen az Asztalos Szövetkezethez nyári munkára, és tele voltál bizonytalansággal, izgalommal, hisz nem tudtad mi vár ott rád. Amikor első nap balesetet szenvedsz, de oltári szerencsével megúszod, és egy pillanatig csak fekszel a földön, és csodálkozol, hogy semmi bajod nem történt, azután gyorsan felkelsz, és úgy teszel, mint ha semmi sem történt volna. Naná! Majd pont egy ilyen hülyeség miatt veszited el új állásodat, és végleg rádsütik: "Alkalmatlan vén hülye". Amikor még a humorodat is elveszited, csak nehogy a pénzkeresetedet veszitsd el. Amikor egy reggelen félve mész dolgozni, mert rossz érzésed van valamitől, de a nap folyamán kiderül, hogy nem kevesebb, de még több munka is várhat rád. Amikor minden órában hálával gondolsz barátaidra, akik megbiztak benned, és beajánlottak erre a munkára. Amikor elmúlt az első napok izomláza, s a harmadikon meghúzódott derekad is ismét munkára fogható nyögés nélkül. Amikor a fizikai gyűrődés egyre jobbanesik. Amikor azért fekszel le este korábban, hogy a reggel hamarabb jöjjön, és te indulhass ismét.
                                                             DOLGOZNI
Akkor érzed, hogy élsz. Még élsz. Még mindig élsz. Igazán.

2016. november 27., vasárnap

És valóban!



És valóban! A valóság jön. Az olyan! Tegnap este vendég voltam barátoknál barátokkal. De nem az ünnepelt kapta a legnagyobb ajándékot szülinapjára, hanem én! Munkalehetőséget. Holnap minden kiderül az első munkanapon. Kiderül, hogy mik az elvárások, mik a lehetőségek, hogy megfelelek-e, mennyit birok egy nagyobb kihagyás után stb,stb. Kicsit izgulok. Szóval holnap! Szurkoljatok!

2016. november 26., szombat

Gyereknek lenni jó


Ma valahogy már délelőtt odaragadtam a Tv elé. Izgalommal, kiváncsisággal, és örömmel teli félelemmel csodáltam végig a filmet. Pedig láttam már vagy százszor. Mégis! Olyan jó volt ismét izgulni Zorróért, igazságért, szerelemért, és általában a jó győzelméért a rossz fölött! Olyan jó volt ismét egy kicsit naiv gyermeknek lenni!
Most jöhet megint a valóság...

a mai Ige (utolsó)


Hiába!
Akármerre indulsz, mindig ugyanoda térsz vissza...

2016. november 24., csütörtök

A Nap lassan a Föld alá bújik szégyenében

Lágy esti karamell illata tölti be a félhomályos szobát. Előbb csak halk, majd folyamatos sistergéssel táncolni kezd a forró kályha tetején. Gyere haza boldogság! Sült almával várlak!

a mai Ige


Feszültség rázza a világot

Ne féljetek a harmadik világháborútól!Ha bekövetkezik a vég, észre sem veszitek majd.
Ha viszont azt látjátok, hogy embertömegek gyilkolják egymást, az még nem világháború, csak az előjátéka.
Na attól kell rettegnetek!

2016. november 23., szerda

Lélekablak


Amikor irsz, egy ablakot irsz a lelkednek. De vigyázz! Nem csak a lélek lát ki, bárki beláthat aki olvassa irásodat!

2016. november 22., kedd

a mai Ige



Furdalás
Akinek nem furdal, annak nincs lelkiismerete. Ápold, őrizd! Örülj neki!
Ez egy hasznos fájdalom!

(Ne aggódj! Inkább egyél! Az legalább meglátszik!)

2016. november 21., hétfő

Napi varázslatos



Egy bendzsót hirdettem meg az interneten. Semmi különös, Gitárhangolású, hathúros hangszer. Darabokban került hozzám, és már akkor örömöt okozott amikor összeraktam. Felhúroztam, finomitottam.., Közben ahogy forgattam meg-megsimogattam. Megszerettem. Mint általában minden hangszert. De nem akartam úgy járni mint a régi hangszergyűjteményemmel, hogy annyira hozzámnőttek, hogy majd belehaltam amikor meg kellett válnom tőlük. Tehát itt az alkalom, van még másik kettő, jön a karácsony, hát mikor adnám el ha nem most?
Nem kellett sokat várnom, több érdeklődő is volt, de igazán komoly csak egy gyönyörű mosolyú hölgy, aki nem rögtön azzal kezdte, hogy leócsárolta, hanem elmesélte, hogy a leányának lenne karácsonyi ajándéknak, és meg tudnánk-e egyezni az árban. Természetesen miután egy halom fotót küldtem, megegyeztünk. Abban maradtunk, hogy ma ebédszünetben érte is jön. Én még felajánlottam, hogy ha meggondolja, nem fogok megsértődni ha...Erre azt mondta, hogy ő biztosan nem fogja meggondolni, mert a lányának pont ilyen kellene. A lánya egyébként - mesélte büszkén - szoprán énekesnek készül, és hangszereken tanul játszani mellette. Még a youtube elérhetőségét is elbüszkélkedte. Ezután még udvariaskodtunk kicsit, majd "Na viszlát holnap" felkiáltással befejeztük a csetelést.
Körülbelül tiz perc múlva persze be is futott egy jobb ajánlat, de közöltem az érdeklődővel, hogy már eligértem, érdeklődjön ma estefelé.
Azután ma délben pontosan érkezett a mosoly. Leültettem, és előszedtem a hangszert. El volt ragadtatva tőle. Értően forgatta a kezében, és minden kis finomságra felfigyelt. Nagyon elégedett volt a kiegészitőkkel is. Fizetett, és elindult kifelé a házból. Utánaszóltam, hogy gratulálok a leányához!
- Ó! Az már három éves felvétel. Azóta még teltebb, érettebb lett a hangja.
Gratuláltam, és megjegyeztem, hogy igazán büszke lehet az az anya akinek ilyen gyermeke van.
Elmosolyodott. Egy pillanatra megállt, hogy mondja-e vagy ne, de csak nem birta magában tartani a büszkeségét.
- És még van nekem öt...
- ???
- Hat gyermekem van. Ő a legnagyobb. Mindegyik játszik hangszereken Van aki zongorán, kettő hegedűn, egy klarinéton... Komplett zenekar vagyunk igy magunknak.
Aztán bemosolyogta magát a kocsiba, és elhajtott.
Később jött egy SMS. Köszönte a lehetőséget, és örül...
Mit mondjak? Én is...
Ha érdekel benneteket hallgassátok meg. Ez a pici ország is tud igazi tehetségeket kitermelni.
Lehet, hogy egyszer még nagyon büszke leszek, hogy majdnem ismerősöm lett...

a mai Ige



jön majd az idő
amit majd senki sem vár
nélkülünk megáll

2016. november 20., vasárnap

A kijárati ajtó


Aztán mellé bújtam az ágyba. Óvatosan emeltem meg a paplant nehogy felébresszem. Mégis, érintésemre nyújtózkodott egyet, majd angyali mosollyal ... a másik oldalára fordult.
Álmodott éppen.
Hanyatt feküdtem, és miközben a plafonon a repedt vaskályha lángjainak táncát figyeltem, elbambultam. Gondolatban messze jártam. Szinte repültem a világ fölött, arcomon éreztem a szél suhanását, hallottam amint odalent villamos csikordul a sineken, s a magasból figyeltem amint néhány késői gyalogos hazafelé botorkál.
- Mindenki pihenni tér - gondoltam, és igyekeztem úgy helyezkedni, hogy zsibbadt karomat kinyújthassam de mégse kelljen elengednem kedvesem vállát. Imádtam a testmelegét! Ha csak tehettem mindig olyan közel bújtam hozzá, hogy szinte összeolvadtunk. Lassan, nagyon lassan átcsúsztattam karomat a válla alatt, és átöleltem. Engedelmesen simult hozzám. Kezem szoptatástól megereszkedett gyönyörű mellén pihent. Másikkal magunkra húztam a paplant, és hallgattam egyenletes szuszogását.
 - Imádom! - hallottam saját gondolatomat valahonnan mélyről. - Imádom! - hallottam hangomat, majd megint, és újra, egyre távolabbról...

- Mennem kell-suttogta, és ajkát fülemen éreztem egy pillanatra. - Mennem kell, mert ma nyilt napunk lesz, és szeretnék elsőnek beérni.
 A zajokból "láttam" amint még gondosan megigazitja rajtam a takarót, majd menet közben kapja magára kabátját, felkapja táskáját, és egy másodperc múlva a zár kattant a bejárati ajtón. Még hallottam egyre halkuló lépteit a lépcsőkön lefelé.
- Igazságtalan az élet! - morogtam magamban, - Most egyedül kell tovább aludnom helyette is...

2016. november 19., szombat

a mai Ige



A felelősség egy mindent átfogó kötelesség.
Lépj be ebbe a mindent átfogó körbe, és életed értelmet nyer!

2016. november 18., péntek

Ige helyett mese a Pápabácsi üzenetéről



Nászomék a hétvégén tartották aranylakodalmukat. Igazi vallásos olasz nagycsaládról van szó. A kisunokájuk (aki ugye az én kisunokám is) ebből az alkalomból irt egy levelet a Pápának. (És itt nem a magyar városról beszélünk) Leirta, hogy az ő szeretett nagyszüleinek most lesz az aranylakodalma, és ő ebből az alkalomból áldást kér részükre a Szentatyától.
Aztán eljött a lakodalmi szentmise, és a nagyszámú, messzeföldről egybegyűltek egyszer csak ámulattal figyelték azt a kislányt (aki már egész nagylány persze) aki kiállt, és felolvasta Őszentsége személyi titkárának levelét. Leirta, hogy mennyire meghatotta a szeretetnek ez a foka a Pápát. Természetesen az áldását küldte, és egy kis csomagot is, hogy ezzel is emlékezetessé tegye a nagyszerű eseményt. A csomagban egy megszentelt rózsafüzér volt a "menyasszonynak" cimezve, egy kereszt volt a vőlegény részére emlékül. És egy üzenet ami a sikeres házasság alapjairól szólt.
Ahogy az unoka felolvasta a levelet, állitólag voltak néhányan akiknek száraz maradt a szemük.
De az ünnepelteké azon az estén még fényesebben csillogott.

2016. november 17., csütörtök

a mai Ige



Érték
Ez nem mindig jelenti az árat. Van érték (a legfontosabbak ilyenek) aminek nincs ára. Megfizetni meg kell, de nem pénzzel. Ezt a fizetési eszközt a pénzesek nem ismerik.

2016. november 16., szerda

A mai Ige


Elhatározás. Tulajdonképpen elhatárolódás valamitől ami eddig fogva tartott, és egy újnak a kezdete lehet. Ha elég határozott. Igen! Határtalanul határozottnak kell lennie, hogy átléphessem a tunyaság határait. Határozottan igy igaz!

2016. november 15., kedd

A mai Ige



Tisztább lenne a világ, ha az emberek tudnák egymás gondolatát. Tisztább lenne, de embermentes egy idő után. Vigyázz a gondolataidra!

2016. november 14., hétfő

2016. november 11., péntek

2016. november 10., csütörtök

a mai Ige



hallgatni arany
meghallgatni erény
elhallgatni bűn

hallgatás - csend
meghallgatás - exam
kihallgatás - megkönnyebbülés

2016. november 9., szerda

Barátság, haverság, botorság!



Amikor nemrégen egyszer megjegyeztem, hogy előbb-utóbb haza kellene telepednem, akkor az ismeretségi köröm érdekes változáson ment keresztül. Szinte azonnal. Ez azért volt. mert erősen szelektiv a hallásuk. A következő mondatot senki nem hallotta meg: "Pedig otthon nincs megélhetésem, tehát maradok tisztelettel"
Szóval attól kezdve egyetlen "barátom" sem keresett anélkül, hogy valami önös érdeke ne fűződött volna hozzá. (Tisztelet az egyetlen kivételnek!) Ok! Rendben van! Még meg is értem őket.
Nekem sem kellenék...

a mai Ige



Ha vinni akarod valamire az életben, feledd el neveltetésedet! Legyél cinikus, egoista, rasszista, diktatórikus, közönséges bohóc!
Ma ez a sikk, ez vezet eredményre, mivel ezek kerültek többségbe.
Ha eleve ilyen vagy, legyél büszke magadra!

2016. november 8., kedd

2016. november 7., hétfő

2016. november 6., vasárnap

a mai Ige


Boldogság kulcsa:

Ne sürgesd a jövőt! Eljön az magától is, ráadásul ugyanabban az ütemben mint ha sürgetnéd. Inkább értékeld a múltat, és élvezd a jelent!

2016. november 5., szombat

a mai Ige



236/128 mindez higanymiliméterben mérve. És nem a csúcs, hanem az átlag.
Mindjárt eret vágok magamon!
(Ne vegye senki komolyan a reakciómat! Nem vagyok egy szuicid tipus. Ez csak egy szófordulat arra az esetre, ha már más nem jut eszembe.)
Tippelhettek: Ki jutott az eszembe?

2016. november 3., csütörtök

a mai Ige


Alázat

Ha eljutsz a tudásnak egy szintjére, kinyilik előtted egy másik, és szomorúan konstatálod, hogy még sok dolog van amit tudnod kellene. Ez egy öngerjesztő folyamat. Minél többet tudsz, annál inkább látod, hogy a te tudásod milyen elenyésző az egészhez képest. Tehát vagy el se kezdj gondolkozni, vagy rögtön törődj bele, hogy végül rájössz, hogy hülye vagy! Vagy legalábbis tudatlan. De addig még sokat, nagyon sokat kell tanulnod! Ha nem érzed, hogy ez rád is vonatkozik, akkor még rengeteget!

2016. november 2., szerda

a mai Ige

Divat

Ne kövessétek a divatot!

Ma az a divat, hogy a férfiak elnőiesednek (nemi identitásvesztés) a nők hatalmat akarnak, aki normális, ezer évig szokásos, és bevált ételeket készit, és fogyaszt azt megbélyegzik. Vega, pleoid ,(idiotoid) és csak eddig ismeretlen ételek vannak divatban. Kész káosz! Hát mi lett belőled emberiség?
Állitsátok meg a hülyeségek vámszedőit! Térjetek vissza a szokásaitokhoz! Büszkén!
Ja! és tegnap ha lehet...

2016. november 1., kedd

a mai Ige


jog vs igazság

A jogászoknak is van lelke. S ha a nagy küzdelemben néha kibukkan a jogi útvesztőből, na akkor van esélye az igazságnak is!

2016. október 31., hétfő

a mai Ige



Az ókori görögök szerint a szabad akarat csupán illúzió.
Tehát ha valaki elhiszi magáról, hogy bármit megtehet, akkor vagy ez a sorsa (ennek nagyon pici esélye van) vagy idióta. Ezért van az, hogy a diktátorok rendre nem természetes halált halnak. Ne akarjatok diktátorrá válni. Nem éri meg. Meg aztán csúnya dolog is na...

2016. október 30., vasárnap

a mai Ige



Normális

Mi is a norma? Hát az átlagtól elvárható teljesitményszint. Aki ennek megfelel, az normális.
Én nem akarok normális lenni. Az olyan szürke...

2016. október 29., szombat

a mai Ige



Mindig van tovább!

a mai Ige

Ha érteni akarod a Biblia szavát, tanulmányozd párezer évig, vagy próbálj meg úgy gondolkozni ahogy azok gondolkoztak akik lejegyezték neked, hogy ne kelljen gondolkoznod. Ha nem megy, marad a hit.

2016. október 28., péntek

2016. október 23., vasárnap

Gondolataim a forradalomról 2007-ből.



(freeblog)

07-10-23 - írta Orbán Gábor
Bajban vagyok én ezzel a nagy fene forradalommal!
Egy életen át nevelték belém, hogy mit kell gondolnom róla. Az iskolában a hivatalos, otthon a valóságalapú történetekkel tömték tele a fejemet. Most azt látom, hogy 56-ot mindenki magáénak vallja. Nem tudom hol az igazság, de szerintem mindenkinek igaza van aki átélte. Mindenki ünnepeljen (ha akar) úgy, ahogyan jónak látja, csak mások érzéseit senki ne bántsa meg!
Én nem ünnepelek ma. Nekem mint kisfiúnak csak halvány emlékeim vannak 56-ról. A leszedett ablatáblák a fürdőkádba állítva, a szomszéd Füzesériék hatalmas pincéje, ahol több család meghúzódott, a nővérem magas láza miatti riadalom, s az ebből következő izgalmak (a szembeszomszéd Horvát bácsi lovaskocsival vitte őt a kórházba, saroglyában, széna alá bújtatva, s a tankoktól megvadultak a lovai...) egyedüli beteg volt a kiürített kórházban, s elsőként kapta meg az akkor frissen érkezett új csodagyógyszert a "pennnicillint" (mindenki három ennel mondta) minek következtében szerencsésen meggyógyult.
Nekem 56 egy jópofa felfordulás volt csak, de semmi esetre sem ünnepelni való.
Most csak kavarognak bennem a gondolatok. Miért kellene nekem ünnepelnem azt a világot, amelyiknek eredményeképpen családom nagy százaléka kényszerült idegenbe...? Miért kellene nekem ünnepelnem a sikertelenséget, a kiszabadult köztörvényesek rémtetteit, a megtorlás éveit  stb.stb?!
Így az ünnep helyett én csak megemlékezem. Azokról a milliókról, akik nem voltak hősök, de csendesen, összeszorított fogakkal viselték még hosszú évtizedekig a múlt súlyát a jövő reményében...
Őket ünnepelem. A józan többséget, akiknek mindent köszönhetünk!

2016. október 20., csütörtök

a mai Ige



Egy kicsit még!

Ne szólj! Csak ülj mellettem némán!
Fogd a kezemet egy kicsit még!
Indul a gépem. Azzal elmegyek.

2016. október 19., szerda

2016. október 18., kedd

A vér nem válik vizzé



Egy kis régebbi freeblogos

2008-10-25.


Történt egyszer, hogy a szomszédék kutyája (olyan rövidlábakon billegő, kamionhosszúságú földszinties óriás) úgy döntött, hogy ezután VEGA lesz!
Elhatározását tettek követték!
Nem volt hajlandó mást enni, mint finom morzsolt kukoricát.
Gazdái kizárták a kamrába, mert valaki rendszeresen lopta a füstölt kolbászt. Ott tartották a kukoricát is.
Reggelenként azt vették észre, hogy a kutya rágja a kukoicát.
Ez így ment hetekig, hónapokig.
Állatorvost hívtak hozzá.
- Mondja doktorúr! Hát bolond ez a kutya? - kérdezték a falu bölcsét.
- Nemigen hiszem. - mosolygott a doktor - A vér nem válik vízzé! - mondta
Teltek - múltak a hónapok, sőt az évek is, s a szomszéd csodaeb egyre kerekebb, egyre termetesebb lett.
Már a doktor is kezdett meginogni hitében. Hiszen mégiscsak látványos, hogy ez a kutya mióta a kukoricát eszi azóta olyan "kerek" az élete!
De egyik reggel megtörtént a tragédia!
Szomszédasszonyom legnagyobb megrökönyödésére kutyáját rajtakapta amint jóízűen rágcsált egy kolbászvéget!
A verebek ijedtükben Szajlára menekültek amint hangosan kiabálva szaladt be a házba.
- Ember! - ordította. - Tudod miért zabálja ez a dög a drága kukoricát?
Hát mert FOGAT MOS VELE a kolbász után... Hogy az Isten .....    meg!
- Tudtam, hogy okosabb nálad! - morogta az öreg.

Hát igen! A vér nem válik vízzé.  A doktor is megmondta...

a mai Ige



Amikor csak hallgatod, és figyeled gesztusait, amikor iszod minden gondolatát, amikor annyi mondanivalód lenne, de nem mered megtörni a pillanat varázsát, akkor jobb is ha befogod! :-)

a tegnapi Ige



A megbeszélt dolgok sokszor nem jönnek össze! Mindig a másik a hibás!
Bizd magad inkább a véletlenre. A spontaneitás: jogos önvédelem!

2016. október 15., szombat

a mai Ige


Hallgatni arany

Amikor minden sztori egy saját élményedet tolja előtérbe, küzdd le a beszédkényszert, és maradj csöndben! Figyelj inkább a barátaidra! Hidd el, mindenkinek így lesz jobb!

2016. október 14., péntek

a mai Ige


Találkozó

Ne feledd a barátaidat! Soha nem lesz esélyed a boldogságra nélkülük.
Ma éppen ezért én is részt veszek egy rendszeres baráti találkozón. (Na meg mert szeretem őket!)
És nem fogok igét hirdetni. Hirdesse ma helyettem a pálinka amit magammal viszek!

Mert borban az igazság, de a bor csak egy vízzel hígított pálinka. Vagy mi.

2016. október 13., csütörtök

a mai Ige

Örvény

Elkap, megforgat, és ellenállhatatlanul lehúz. Ha hagyod magad.
Lehet víz, lég, hazugság, gyűlölet, szeretet, emberáradat stb.stb. Az örvény - az örvény. Kerüld! Mind árt neked...

2016. október 12., szerda

a mai Ige



Az nem biztos, hogy jól áll neked, ha eléri a gyermeked azt a kort amennyinek te magadat érzed.

2016. október 11., kedd

2016. október 10., hétfő

2016. október 8., szombat

2016. október 6., csütörtök

2016. október 4., kedd

2016. október 3., hétfő

2016. október 2., vasárnap

Sej haj Rozi!



Murcifesztivál van ma Ábrahámhegyen, s ennek keretében itt vendégeskedik egy cseh testvérváros (tesvérfalu ? ) trottyoszenekara! Imádom őket! Valóban csodálatosan emelik a fesztiváli hangulatot profi módon "végigtrottyolva" a falut minden zugában. Ma reggel -mint mindig- zenés ébresztőt fújtak. Zengtek a rezek, döngtek a dobok, még az a pár seregély is riadtan menekült nyugodtabb vizekre aki a szüret utáni billingeket csipegette a hegyoldalban. Szélesre tártam ajtót, s ablakot, hogy édesanyám is hallgathassa a zenebonát. Egyszercsak a közelben felzendült egy a zenére stimmelő borizű hang miszerint: -" Sej haj Rozi, vasárnap népszavazunk! Sej haj Rozi, meghajolni nem fogunk!"
Hát igen! - gondoltam magamban. A legjobb pillanatokat is könnyű tönkretenni.

a mai Ige



Kiszáradt szájjal sose állj a tükör elé önvizsgálatot tartani!

2016. október 1., szombat

2016. szeptember 28., szerda

a mai Ige



Kell!

Ami kell azt többnyire vissza lehet tartani. Amit szeretnénk, azt kérni KELL!

2016. szeptember 26., hétfő

Anya csak egy van!



- Fordult a kocka édesanyám! Régen ha nem ettem meg az ebédemet, egy kislábosba raktad, és ha délután megéheztem addig nem volt zsirosdeszka amig azt meg nem ettem.
- Rend volt fiam.
- Most én fogom az ebédedet egy kislábosba tenni. Jó?
- Tedd fiam!
- És megeszed délután?
- Nem! - vigyorgott a képembe anyám.

a mai Ige



Ha nem vagy biztos a dolgodban, fingani már meg se próbálj!

2016. szeptember 25., vasárnap

a mai Ige



Amikor egy barátod hirbe hoz egy másik előtt, amikor ráadásul alaptalanul, akkor nehéz eldönteni, hogy ki nem a barátod. Aki pletykált, vagy aki elhitte rólad. Legjobb ha mindkettőt kerülöd ezután.

2016. szeptember 24., szombat

a mai Ige



Boldogságból születünk, fájdalmak közt jövünk világra, és kétségek közt hal meg testünk.

2016. szeptember 22., csütörtök

2016. szeptember 21., szerda

a mai Ige



Valóban

Amikor édesanyám aki nagy snookerrajongó volt rámnéz, és kérdez.
Amikor ádesanyám aki maga volt a snookerlexikon megkérdezi tőlem csendesen, hogy
- Fiam! Te érted ezt a játékot?
- Igen anyukám. - válaszoltam, és azon gondolkoztam, hogy most csak ugrat, tesztel engem, hogy mit gondolok róla, vagy valóban ennyire eltávolodott a valóságtól.
- Én nem értem. Csak nézem ezeket az ismerős arcokat, de nem tudom. Minden golyó ugyanannyit ér ha belökik?
Nézem az arcát. Rezzenéstelen tekintete valami sosemvolt pókot keres  a plafon sarkában. Vagy azon is túl talán.
Rámnehezedik a válasz:  Valóban.

2016. szeptember 19., hétfő

a mai Ige



Vágy
Kizárólag a beteljesülésig tart. Aztán rögtön feledésbe is merül. Szerencsés esetben felváltja egy rokonérzés amit talán boldogságnak lehet nevezni. Nem szerencsés esetben újra generálódik egy újabb kivitelben, de az már csak gyenge mása lehet az eredetinek. Talán csak kiváncsiságnak nevezhetném. Ezért aztán aki nem tud betelni az első, az igazi beteljesüléssel, egy idő után azt veszi észre, hogy ezek növekvő számával ellenkezően arányosan alakul a boldogságszintje. Ez pedig az önbecsülés leépüléséhez vezet.
Ergo: Minél kevésbé hajszoljuk a boldogságot, annál természetesebben leszünk boldogok.
Olyan ismerős gondolatok ezek. Nem is tudom honnan.
Újra elő kellene vennem a Bibliát!

2016. szeptember 18., vasárnap

a mai Ige



Jóság.
Egyszer egy Albert Einstein nevű fickó elgondolkodott ezen a témán. Talán ennek alapján született meg a relativitáselmélet.

2016. szeptember 16., péntek

a mai Ige

Pénz
Ebben benne van minden öröm, bánat, sóhaj, káromkodás, Hát nem szeretem. Az biztos.

2016. szeptember 14., szerda

a mai Ige




Igazmondás.
Igazat mondani látszólag könnyű. Csak amikor elérkezik az ideje, az ember fejében összetorlódnak a gondolatok okokról, következményekről, a várható reakciókról, arról nem is beszélve, hogy a dolog eleve nézőpont kérdése. Egyre inkább az az érzésem, hogy az mond igazat aki nem beszél semmit. Vagy aki nincs is.

2016. szeptember 13., kedd

a mai Ige

Hűség

A hűség megbizható kiszámithatóság amit nem zavarhat meg semmi. Még egy kis félrelépés sem. Sőt! Főleg az nem.

2016. szeptember 12., hétfő

a mai Ige

Hit. Enélkül nincs semmi. Pedig a hit ésszel nem magyarázható szükség. Talán épp ezért olyan fontos. Az ész véges. Az ész nem maga a tudás. A hit végtelen. Kitárja a világmndenség legrejtettebb zugait. Biztonságot ad. A lehetőségek tárházát teszi elérhetővé. És megadja neked a tudás lehetőségét!

2016. szeptember 11., vasárnap

a mai Ige

A pillanat  
Van aki álmodozik, és szinte állandóan a jövőben él. Van aki mindig a múltat kutatja. A ma pedig csak egy pillanat a múltból a jövő felé haladó úton. Semmi több. Tőlünk függ, hogy élvezettel, vagy kinlódással éljük át. Ma. Most!
Á!  Lekésted.

2016. szeptember 10., szombat

a mai Ige

Alázat. Aki nem ismeri, az nem szerencsés. Aki nem gyakorolja, az boldogtalan. Aki elvárja, az bolond.

2016. szeptember 9., péntek

a mai Ige

Amikor megházasodtam, nem volt nálam boldogabb ember a világon. Amikor gyermekeink születtek, én voltam a legboldogabb ember a világon. Amikor kirepültek, én voltam...
I'm just a widow

2016. szeptember 7., szerda

a mai Ige

Hány...

önzés, hazudozás, önfényezés, kommunikáció, cini-cini-cinizmus.

...nom kell!

Az élet olyan mint a tyúklétra. Szép..

Sok kellemes meglepetés ért már az elmúlt pár évem során, de a ma hajnali visz mindent. Az, hogy az úton jól elbeszélgettem valakivel, az egy dolog. Méghozzá nagyon jó dolog volt, De az, hogy az illető (nevezzük egyszerűen Lacinak) ezután még hazáig is hozott saját autóján, az fantasztikus! Megérkeztünk, nyomkodott valamit a telefonján, erre odagurult egy kocsi benne a nagyon szimpatikus családjával, ő beült a volán mögé én helyet kaptam az anyósoson, és egész úton úgy éreztem, hogy valami különleges dolog torténik éppen velem. Hihetetlen! Az emberfia jó sok idő után hazatér arra számitva, hogy itt az emberek mogorvák, elutasitóak, (halkan jegyzem meg csak, hogy amikor beült a gépen a szomszéd ülésbe, még ő is ilyen volt :-) ) aztán amikor ott lent az utcán megérkezés után még hosszú percekig próbáltuk egymás elérhetőségeit rögziteni, akkor értettem meg, hogy ez a kis ország miért tud talpon maradni annyi megpróbáltatás ellenére is! A család itthon, Laci Irben húzzák az igát. Két helyen de együtt. Mert mint Apa mondta, ez a család lényege.
Szóval kedves Laci! Amikor bezuhantál abba a székbe ott mellettem a gépen, kényelmesen elhelyezkedtél, arcodon megjelent az a tekintet, hogy "namosténakkorittjólbealszom, és nemérdekelsenki akétkönyöklőt nemadom!" Eszembe jutott a mogorva eladó esete. Szegény csak állt a pult mögött, senkire sem nézett. A vevőre sem, nehogy kommunikálnia kelljen vele. Amikor az első vevő mosolyogva érdeklődött, ő máig sem tudja miért de kilépett szerepéből, és azt vette észre egy idő után, hogy mindenki mosolyog rá. (vissza)
Bár a hasonlat talán sántit kicsit, mert ő nem vitte haza a saját kocsiján a vásárlóit.
Mégegyszer köszönöm a szép hajnalt! Sosem felejtem el ahogyan a székedbe süllyedve nevettél, vihorásztál, és olyan felszabadult lettél mint aki egy hét alvás után megtudja, hogy nyert valamit a lottón, és a szomszéd nem is olyan baromarcú, az élet szép, a madarak csicseregnek, a Nap süt ezerrel, gyerekek kacarásznak a játszótereken stb. stb. stb!
Még találkozunk. (Ezt nyugodtan vedd fenyegetésnek !)

Mosolygósjelek helye van itt.

2016. szeptember 6., kedd

a mai Ige

Van egy szerkezet amibe ha belépsz, megnyilik előtted az egész világ. Leülsz egy székre, és meditálsz néhány órát. Gondolatban sokfelé elutazol. Ott vagy szinte mindenhol. És akkor kipattan a füled, felállsz, kilépsz a szerkezetből, és valóban! Otthon vagy ismét. Csak a reptér olyan idegen...

2016. szeptember 4., vasárnap

2016. szeptember 3., szombat

A szó

A szó elképzelhetetlenül nagy hatalom. Aki kimondja, annak enyhül a kényszeritő feszültsége. Aki hallja annak a befogadóképességétől függően gyarapodik a tudása. Mindegy, hogy mit ért a szó hallatán. Legtöbb esetben nem is azt amit a közlő, mégis tágul a tudata. A szó elengedhetetlenül fontos volt az emberréválás folyamán, és talán a legfontosabb dolog emberségünk megőrzésében. Már csak azt kellene valahogyan elérnünk, hogy mindenki ugyanazt értse alatta. És sose forditsuk (ferditsük) egymás ellen!
 Hú de szép gondolat! Mindjárt el is érzékenyülök...

a mai Ige

Ha keritéseket húzol magad köré, azokkal kizárod a világot, és egyedül maradsz. Biztos, hogy az lesz a legjobb társaságod?

2016. szeptember 1., csütörtök

a mai Ige


Félbevágni csak egyféleképpen lehet. Pontosan. Mert ha nem, akkor az nem félbe. Akkor az két
részre, két darabra stb. Ezért minden ami fél, az egyforma egy másikkal. Egyforma nagy, egyforma hosszú, egyforma nehéz stb.stb.
Csak erre gondoljatok Felebarátaim amikor itélkeztek fölöttem!

2016. augusztus 31., szerda

a mai Ige

Az igaz segitség mindig onnan jön ahonnan a legkevésbbé sem várod. A kiszámitható segitség ártalmas. Lustává tesz.

2016. augusztus 30., kedd

a mai Ige

Ha még le tudod köpni a "lábadat" álló helyzetben, akkor fitt vagy. Ha nem, akkor vagy a hasad nagy, vagy a "lábad" kicsi...

2016. augusztus 29., hétfő

a mai Ige

Ha úgy érzed, hogy már nem akarsz (tudsz, mersz stb.)  őszinte lenni a barátoddal,
akkor ő már nem a barátod többé.

Amerre nézek, ERIKA van!



Minden dombon, minden mezőn amig a szem ellát az Ericaceae család egyedei hemzsegnek a tőzegen virágözönben, illatosan. Közte áfonyarengeteg. Szeretem ezt a szigetet!

2016. augusztus 18., csütörtök

Sarah

Ma kilenc napja, hogy Sári gallérba kényszerült. Délelőtt meglátogatjuk az állatkórház dokijait. Talán ma megszabadul a gallér, és a varratok minden nyűgjétől. Lagalábbis remélem.


Azután mehetünk megint világgá. Pl. ilyen kis helyi kikötőket látogatni. (Ballintoy Harbour)

2016. augusztus 16., kedd

Csutka

Csutka, csutka, csutka... s ha még sokszor mondogatod, egy idő után értelmét veszti. Sőt! Ha nem unod, és még mondogatod egy ideig, bele is zavarodsz, végül csak mekegsz- makogsz de rendesen kimondani nem tudod már. Azután sok idő kell, hogy a szó visszanyerje fejedben az eredeti jelentését. Ha okos vagy tanulsz belőle, és soha többé nem követed el ezt a hibát. Mert bizony nem csak csutkával, de káromkodással, sértéssel, becsmérléssel, válással, és még nagyon sok szóval működik ez a dolog. Addig mondogatod mig értelmét veszti.
És akkor már kimondani is nehéz.
Ahhoz már politikusnak kell lenni, hogy még akkor is szajkózd.
Csutka, csutka, csutka, csutka...
... csukta, csutka, csutak, kutacs, csutka, csukat ...


2016. augusztus 9., kedd


Szokatlan időben állitott be ma délelőtt a házigazdám.
- Szia Gábor! Hogy vagy? - hunyorgott rám, miközben a sapkáját tépkedte idegesen.
- Köszi, ma egész jól.- válaszoltam, de a tekintetéből azt olvastam ki, hogy még Katinka második aranya sem lesz elég, hogy a kedvem el ne romoljon. És lőn!
- Tudod, ma reggel is elvittem magammal Sárit a másik tanyámra. (Nem tudtam, hagy bármikor elvitte volna) Szokott nekem segiteni a jószágnál. Ma amikor a bikákat tereltük, szokása szerint mindig engem figyelt, hogy le ne maradjon valami parancsról. Közben olyan közel ugrált a dzsip mellett, hogy egy gödörbe csúszott a kerék mellett, és az megvágta a lábát...
- És hol van most? kérdeztem és nagyot füttyentettem ahogy máskor is hivni szoktam.
Ekkor bújt elő a ház mögül. Semmi nem látszott rajta elsőre, csak a szeméből sugárzott a bűntudat: "Ne haragudj rám, hogy megint valami rosszat csináltam!"
Csak amikor egészen közel jött akkor láttam meg a jobb hátsón a hatalmas szakadást. Laguggoltam hozzá, simogattam a fejét, nyugtattam, hogy milyen jó kiskutya, és hogy szeretem, s csak ekkor mutatta meg jobban a nagy meeting nyomait. Szinte már büszke volt magára!Olyan volt, mint amikor gyerekkoromban én mentem haza "fű alatt" félve, hogy kikapok az elszakadt nadrágomért, de Nagyi sosem büntetett fölöslegesen.
Közben a házigazdám százszor elmondta, hogy ne haragudjak, ő nem akarta bántani!
- Miért kellene haragudnom? - kérdeztem fel sem nézve a kutyáról. Én kérek bocsánatot...
Aztán még percekig udvariaskodtunk amiből kiderült számomra, hogy a farmer házihazdám rendszeresen viszi "dolgozni" Sárit. És én ennek nagyon, nagyon örülök!
Mindenesetre azonnal elvittem egy állatklinikára, ahol kb tizenöt munkatárs rajongta körül, majd közölték az árat: 250 angol font ami mai áron kb. 95.000 Ft.
- Na köszönöm!  Akkor inkább hazaviszem, és segitség nélkül fertőtlenitem, összevarrom, bekötözöm, és megirom az interneten, hogy itt az állatorvos még nincs is jelen amikor már kiveszik a pénzt a zsebemből. Ennyiből három másikat kaphatok a piacon. - mondtam még - De nekem csak ez az egy kell. És nem szakadt ruhában. - azzal mint aki jól végezte dolgát, hónom alatt egy vérző kutyával kisétáltam a kocsihoz. Komolyan mondom, majdnem elbőgtem magam.
Na ekkor futott utánam az egyik "segitő" egy névjegykártyát dugott a markomba, és halkan odasúgta, " Ide menjen, már várják!"
A másik hely ugyanolyan luxuskivitelben szintén nyüzsgött az eltartandó segitőktől, de ennek ellenére az egyébként nagyon szimpatikus vet doki megnyugtatott, majd elmondta, hogy a húga elmondta a problémámat, és ő tud segiteni, mert nála nem kell két napra otthagynom megfigyelésre a kutyát, és az altatást is maga végzi állatanaszteziológus nélkül (!), igy az ár ha még ma hazaviszem akkor csak egy százas. Azaz 38.000 Ft. Meccsoda különbség!
Meg is köszöntem azonnal, és megkérdeztem, hogy hány részletben kéri, mire halál komolyan rávágta, hogy ahogy nekem megfelel. Meg is egyeztünk, és abban maradtunk, hogy Sárit ma délután haza is hozhatom.
Búcsúzóul még megkérdeztem, hogy nem kell-e esetleg segitség a műtéthez, mire közölte, hogy az nála felárral jár. :-)
Tehát most nélkülem szabja újra kiskutyám zubbonyát. s én csak azután megyek érte.
Furcsa, hogy nincs láb alatt. Akármit csinálok, mindig eszembe jut, hogy:itt szokott a nedves orrával simit kérni, itt szokott elémkanyarodni, csak hogy hozzám érjen egy kicsit, innen szokott fájdalmasan belebámulni a mindig üres táljába a zsaroló!
Hiányzik.Mit tagadjam?

2016. július 22., péntek

A családom figyelmeztetett százszor

De én ennek ellenére bizalommal fordulok az emberek felé, és minden jótanács hiábavaló ha  arról szól, hogy ne legyek ennyire őszinte. Való igaz, hogy az őszinteséget a hazugok hazugságnak veszik, a gonoszok kihasználják, az önbecsüléssel kinlódók egyszerűen visszaélnek vele, és ettől szeretnék többnek érezni magukat.
Csak az őszinték értékelik helyesen, de ők sajnos kisebbségben vannak.
Anyám mindig mondta, hogy óvatosabbnak kellene lennem. Lányaim féltettek, hogy hatalmas csalódások érnek még. Nagyi arra tanitott, hogy csak egy dolog biztos, hogy semmi sem biztos. Apám AZ ŐSZINTE ember volt az életemben. Bárcsak lenne még! Ő talán megértené, hogy én mindig tudom előre, hogy ki az aki elárul, de tudatosan megadom erre a lehetőséget. Reménykedem, hogy egyszer majd ebben is tévedek, és kiderül valakiről, hogy jó.
A családom szomorú, hogy én ennyire sérülékeny vagyok. Nem értik, hogy ez jó igy nekem.
És figyelmeztettek százszor.
De én ennek ellenére bizalommal fordulok az emberek felé...
                                                                              %

Vigyázz, kész, VÉGE!

Mit gondolnál ha egy napon szembejönne veled az utcán az igazság?
Tudod! Az ami mindenkinek sajátja.
Csak jönne, és éreznéd, hogy a vesédbe lát.
Mit éreznél? Ürességet biztosan nem ha van lelkiismereted.
Talán zavart ijedtséget? Lesnél a háta mögé?
Ugyan kit keresnél a sarkában megbújva?
Mi jutna eszedbe miközben szemedet lesunyva igyekeznél kitérni előle?
Hát nem tudod, hogy akárhogy futsz előle - utolér?



2016. július 13., szerda

Szeretem az embereket

Szeretem az embereket. Ezért aztán ahol tudok segitek mint anno a jó úttörő. Több érdekesség is van ami erről eszembe jutott. Pl. az, hogy az adott segitséget mindig visszakaptam, sokszor többszörösen is, de sosem onnan ahová adtam. És ez igy van jól. Legyen csak mindig ott az a segitség ahol éppen szükség van rá. Akkor segitség. Ez nem olyan dolog mint a falusi lakodalomnaptár amibe gondosan vezetik a családok, hogy kinek mikor mit-mennyiért vittek nászajándékot, és amikor az ő kölkük párosodik akkor gondos számitások után, indexálva értékelik a kapott kincseket. No ebből vannak azok az igazi évszázados jó többgenerációs falusi haragok familiák között!
Persze mindenki igyekszik hasonló nagyságrendben hálálkodni jobb esetben, de ez nem mindig sikerül. Nekem pl. vannak még komoly hálafeladataim az életben, és nem felejtem el őket.
Egy ideje kitanultam (legalábbis elkezdtem, mert ezt nem lehet eléggé kitanulni sohasem) az akupunkturának a fülekre korlátozott formáját. Fantasztikus dolog, hiszen (nem kiváltva a modern orvosi gyógyitást, de nagymértékben támogatva azt) igazán sok sikerélményt ad nekem amikor látom az eredményeket. Leginkább az, amikor valaki egészséges, panaszmentes, és tudom, hogy nekem is , illetve az akupunkturának is komoly szerepünk van a sikerben. Egyre több a pozitiv tapasztalatom. Persze ahány ember annyi variáció. Vannak esetek amiket azonnali eredménnyel lehet kezelni, és vannak olyanok is amiknek a hatása csak több hónap múlva jelentkeznek. Olyan sokára, hogy az illető már azt is elfelejtette, hogy volt valami a fülében a zsiron kivül is. Na ilyenkor jönnek a legmulatságosabb sztorik a csodálatos gyógyulásról. Pl.:
- "Képzeld! Meggyógyultam. Nem tudom mitől, de olyan boldog vagyok, hogy elmúlt!"
vagy:
- "Képzeld! Tökéletes lett a hormonháztartásom! Fogalmam sincs mitől, de már megint inkább vagyok nő mint pasi! :-)  És képzeld!  Várandós vagyok!!! Csoda!"
vagy:
- "Na nem kell többé mindenfajta kuruzslóhoz járnom! Lefogytam 19 kilót! Hála a személyi edzőmnek!"
vagy:
- "Nem tudom mitől, de ismét megjött!   Pedig már nem is számitottam rá..."
Leginkább a "képzeld" és a "nem tudom mitől, de"  a legjellemzőbb visszatérő szöveg.
És én csak mosolygok befelé. Bizony! Vannak még csodák!
Talán egy kis memóriaerősitést is kellene szúrnom az aktuális kombináció utókezeléseként néha,,,

(Bár nem biztos. Nagyi arra tanitott, hogy ha egy barátomat ellenségemmé akarom tenni, akkor 
tegyek vele valami jót... )
De én igy (is) szeretem az embereket!
:-)

2016. július 12., kedd

KV. Az a kutyulós fajta

- Kávé, vagy tea?
- Kávé ha lehet...
- Főzős, vagy kutyulós?
- Kutyulós is jó lesz...
- Még valami?
- Egy KV, és három cukor.
- Te is kávéval eszed a cukrot...Tejet?
- Fele-fele. Köszönöm.
- Majd ha megittad.

- Mmmmmm! Köszönöm!
- Egség! :-)

2016. június 24., péntek

Ó hogy az a...


Ugye ismered azt a helyzetet amikor az éjszaka közepén felébredsz valamire, de nem találod az okot? Azután résnyire szétfeszitett szemekkel kibotorkálsz a WC-be, majd egy korty viz után bebújsz a még meleg takaród alá, és igyekszel visszaaludni. De sehogy nem jön álom a szemedre. Hiányérzeted van. És akkor hirtelen beugrik: Megállt a falióra! És ketyegés nélkül aludni...
Ma hajnal négy körül ugyanerre ébredtem. Valami hiányzik! De mi? Forgolódtam mindenhogy, de sehogy nem birtam visszaaludni akárhogy erőltettem is. És akkor hirtelen a felismerés:
- Nem kukorékol Karcsi!
Szóval mégiscsak bevégeztetett? Tegnap este hallottam utoljára  úgy tizenegy körül a sziget legbüszkébb kakasának hangját. Furcsa volt. Mint ahogy az is, hogy amikor besötétedett, nem ült be az ólba a "lányokkal" együtt. Sári, a kutyám is nagyon izgatott volt. Ki-be szaglászott a tyúkólnál, majd az egész baromfiudvart vizsgálta. Eredménytelenül. Reméltem, hogy csak a szokatlanul erős zápor zavarta meg, és felült valamelyik fára. Gondoltam, reggelre előkerül.
D nem!
Ötfős baromfiseregem létszámhiánya Károllyal együtt háromra emelkedett. Súlyos düntést kell hoznom. A maradék két tyúkom saját biztonsága érdekében ma beköltözik a mélyhűtőbe, és ezzel én a baromfitartást itt e gyönyörű rókalakta tájon befejezem!
Igazságtalan az élet! Mert ha lenne ÉLETBIRÓSÁG akkor most olyan döntést hozhatna ami rövid átképzés után arra kötelezné Vuk, Karak, Iny, és Kag kései utódjait, Hogy hajnalban, és napnyugtakor diszsorfalat álljanak a tyúkól ajtaja mellett, és hetyke kukorékolással tisztelegjenek a két megmaradt nőnemű baromfi előtt. Valamint néhanapján tyúktojást is tojhatnának!  Na jó! Nem bánom! Lophatják is valahonnan, ha ez már annyira a vérükben van!
Eközben valahol a közelben egy mélyen a földbe vájt lyukban jóllakottan szuszog az elégedettség.
Ó hogy az a...!


2016. június 18., szombat

Bájkajárat

Azon töröm a buksimat, hogy mi a fene az a "kecsegtetés"? Tudom az értelmét, de nem tudom mi az. Mert a szó töve lehet akár a kecs is, ami a régies magyar beszédben báj jelentéssel birt.  Lásd: kecses = bájos. De ha van olyan, hogy kecsegtet, akkor kell lennie kecseg- nek is! Mert csak azt lehet kecsegtetni aki, vagy ami  tud egyébként kecsegni. De lehet, hogy ez az okfejtés legalább olyan téves, mint az, hogy a kecske az bájka lenne... Pedig milyen ari lenne ha a gidát bájkagidának neveznénk!
Vagy méginkább bájkagödölyének. Mert mégiscsak egy kislányra jobban illik ez a jelző!  De ha kicsit megnő, és NŐ lesz belőle, akkor illik rá majd  a minden hájjal megkent kifejezés is amit másként úgy nevezünk, hogy bűbájos. Bájkeverő (Itt nem tévedés az ékezet)
Na befejezem mielőtt egészen elbájolódom ettől a sok szép (bájos) okfejtéstől.
De talán még időben, mielőtt eljutnék az egyébként nyelvtanilag helyes (nem bájos) Kecskeméthez ami ugyebár akkor már "Bájkamenet, vagy Bájkajárat is lehetne.)

2016. június 17., péntek

Resztelt csirkemály Erzsike módra (1973 Lencsési ltp)



Ezt a receptet azóta is változatlanul használom. Szeretem
Forró zsirban hagymát piritok, majd a tűzről félrehúzva őröltpaprikával, és kevés borssal keverem ki. Beledobom a csikokra vágott csibemájat, hirtelen átsütöm, majd egy KEVÉS vörösborral (szegényebbek, és anti(k)alkoholisták vizzel is tehetik) felöntöm, és két percig fedő alatt forralom. Ezután tálalom. Ma a köret helyett a tegnap sütött kenyeremmel eszem. (meg persze késsel, és villával)
Nem rossz cucc! :-)

U.i. Ja! Itthon nem vagyok a tálalás mestere... Bocsi!

2016. június 7., kedd

Hogy is van ez?



Néha nem értem én az embereket!
Miért is mennek el nyugodt otthonukból távoli tájakra ahol egész nap csavarognak, esznek, beszélgetnek, a szabadban fárasztják testüket távol a Tv, a microwave, kávéfőző, behűtött sörök. jó zsiros ételek, a kényelmes kanapé biztonságából, vállalva a bizonytalanságot, az Ismeretlen veszélyeit, ahol időtlen, hasznavehetetlen romokat csodálnak áhitattal, pedig otthon olyan csudaszép betonrengetegben élnek egyébként?
Néha nem értem én az embereket!

2016. május 29., vasárnap

Dobozolunk, avagy megszólalt az isteni nedű...



Mindenki egy kis dobozka Isten kezében. Ő ezekben a dobozkákban tartja a Lélek darabjait. Mi csak azt látjuk az Egészből, hogy vagyunk, van lelkünk, és az háborog folyton-folyvást. És nagyon fontos nekünk ez a lélek. Az a pici sajátunk. Nincs rálátásunk az Egészre. Olyan ez mint amikor egy hangya mond véleményt a világról egy sasnak. A sas nem is érti, hogyan mondhatja olyan magabiztosan amikor pedig olyan egysikú a világnézete. Bezzeg neki milyen hatalmas rálátása van a világra onnan fentről. Egy űrhajos csak mosolyog ezen a nagy semmiből. Rajta meg Isten vidul egy jó pohár Brunello di Montalcinoval vagy egy kis Imrebácsi féle Olaszrizlinggel kezében, és ha a véleményét kérdezné valaki, hát bizony akadozna a nyelve.
Hogy honnan tudom mindezt ilyen pontosan? Hát tőle magától. Nagy beszélgetésem volt vele tegnap este. És egy kicsit több lettem attól, hogy megtudhattam: Milyen jelentéktelen kis bűnös vagyok én itt a Nagy Egész legalján, a semmi határán!

2016. május 19., csütörtök

Lengyel csirke jaj de jó!

Miután ma mindkét "lengyelboltot" meglátogattuk Dórival, az a döntés született, hogy kedvesem ma rittyent egy csirkepörit nokedlivel. Friss lengyel csirkeszárnyakból leginkább. És lőn RITTY: Olyan finom ebédet kaptam, hogy a fal adta a másikat! Ettem paprikásnak tejföllel, meg anélkül kanállal, meg nyakig zsirosan szopogattam a csontokat. (szegény Sárinak csak a csupasz csontok maradtak)
Cékla is volt bibibiii! :-)
Most pihegek, s igyekszem emészteni.

(Fotó nem készült, mert nem birtam addig várni. )

2016. május 7., szombat

Dóci




Mint ha évek sosem múltak volna,
most, hogy itt vagy velem újra,
senki nem árthat, sem ármány, sem bánat,
sem sértett önérzet utamba nem állhat

Mint ha az évek percek lettek volna,
mint ha mással nem is éltem volna,
ugyanúgy érzem utánad a vágyat.
Közénk senki soha nem állhat.






2016. április 9., szombat

2016. április 7., csütörtök

visszatérek mindig újra, szerelmesen öledbe bújva


ölelés
illat
érintés
hang
tisztelet
szeretet
jelenlét
szuszogás
elvárásaid
meg a lábad ujja
feküdj mellém újra meg újra
üres a fél ágyam hiányzik belőle a társam
egyre erősebb utánad a vágyam, kell hogy lássam
a szemedet amikor becézlek, öledet ahová mindig visszatérek




mókus a nyárson


vörös, fekete vagy tarkabarka
kicsi mókus bármilyen fajta
fűszerezve, csupaszra nyúzva
serpenyőben vagy nyársra húzva

tűz perzseli leég a farka,
bársony bőre eddig betakarta
most hogy sül és csöpög a zsírja
mind aki nézi enni akarja



empatikus vs egoista

Kora ifjúkorom óta szeretnék végére járni, hogy melyik a jobb. Az ha egy pasi megértő, empatikus hozzáállást tanúsít a nőkkel szemben, vagy ha egyszerűen csak prédaként kezeli őket.
Tapasztalataim szerint a nők általában empatikusra vágynak, de az egoistákkal bújnak inkább ágyba. Igazából nincs megoldás ebben a dologban, mert mégiscsak fura dolog, hogy vannak pasik akik válogatás nélkül minden nőt "megdugnak" aki hagyja magát, miközben ugyanezek a nők az empátiabajnokok vállán sírják ki bánatukat. Egoistáink szállnak virágról virágra bibézni, empatikusainknak pedig hasad a szíve, és folyik a nyála a sok szenvedő nő biztató ölelgetése közben.
És tele van a tökük. Mondjuk ki, nem csak képletesen.
Fiúk, és lányok! Valaki árulja el nekem: Hol lakik az igazság?
(utca-házszám)

2016. április 1., péntek

úthálózat

Hálózatok sora az élet. Bármerre visz az utunk, előbb-utóbb elágazáshoz érünk. Dönteni kell, hogy merre tovább. Azután újabb elágazásnál ismét dönteni kell. Mindig csak egy döntés. Jobbra, vagy balra? Vannak akik mindig egyirányba kanyarodnak. Attól függően, hogy melyik irányt választják lesznek ők a jobboldaliak, vagy baloldaliak. Akárhogy is nézem, ezek az emberek körbe-körbe haladnak. Mindig ugyanaz. Unalmas, de biztonságos, ismerős körök. Útjaik csak ritkán kereszteződnek. Olyankor vagy konfliktus keletkezik, vagy észre sem veszik egymást a szintkülönbség miatt.
És ott vannak azok akik mindig ad hoc döntenek. Mindig a szimpatikusabb lehetőséget lovagolják meg, így ők úgy élik az életüket, hogy érzéseik szerint mindenből a legjobbat kapják, tehát optimisták, és boldogok.
Ugyanez visszafelé a pesszimisták köre, akik állandóan hitetlenek, elégedetlenek, irigyek, s előbb-utóbb gonoszak lesznek.
Ha jó megfigyeljük induláskor a lehetőség mindenkinek azonos.
Valahol később rontjuk el.
Valahol később
rontjuk...

2016. március 31., csütörtök

Fóbia

Fóbiás lettem! Rájöttem, hogy rettegek mások fóbiáitól. Ez a fóbia fóbia.  
(nyugi! Nem a lemezjátszó akadt el. Ha ugyan van még aki tudja mi az)

2016. március 29., kedd

Mi a jobb?

Szerintem a biztos "nem" sokkal jobb mint a "talán". Bár utóbbi izgalmasabb lehet, de kinek kell ilyenfajta izgalom? Nekem erre már nincs időm. Minden egyébre van. Valamennyi.

2016. március 28., hétfő

Hús-vét

Elgondolkodtató. Mi ez a káosz itt a húsvéti szokásokkal?
Miért jön a Nyúl? És miért Tyúk tojásait hozza? És azok nagyrészt miért nugátból vannak? Jobb esetben csokoládé. Miért a kisgyerek építi neki a fészket? Ha meg nem akarja, mert ő tudja, hogy ez hülyeség, miért csinál fűfészket helyette egy néni? Miért kell büdösvízzel elrontani a nők gyönyörű illatát? És ha ezért pénz, vagy ajándék jár, nem lehetne azt enélkül megkapni?
Miért kell idióta rigmusokat skandálni közben? Csak mert ünnep?
Hát nem is tudom! Én inkább csak mellébújnék annak a nőnek akit sokáig meg szeretnék tartani, és csendben szeretném. Finoman.
Sokáig...
A többit meg locsolja más!

Lia

ma is látlak amint átlépsz fölöttem a fürdőkádban
szívverésem azóta sem csitult le teljesen
érzem az ízeket a számban
s illatod is feledhetetlen nekem

és amikor anyád ránknyitott a kisszobában
kezében egy tál pogácsa gőzölgött
ilyen ijedt "kislányt" még nem láttam
ki oly gyorsan öltözött

rég volt, talán több mint negyven éve
azóta minden megváltozott
csak bennünk maradt minden úgy mint régen
a szerelem emléke az határozott



2016. március 27., vasárnap

A messzi égbolton fecskék cikáztak

A cseresznyét mostad éppen. Lenge ujjatlan nyáriruhádat emelgette a huzat. Elbűvölő látvány voltál. Meglepődtél amikor mögéd lépve váratlanul átöleltelek. Nem tiltakoztál. Hátad ívbe feszülve, fejedet hátrahajtva viszonoztad csókomat. Hosszan hallgattam élvezettel a mosogatóban ütemesen összekoccanó üvegpoharak szemérmes tiltakozását. Halk sikkantásaidat messzire vitte a délutáni szellő, s a vén eperfán szerelmesen felbúgott egy vadgalamb.

2016. március 25., péntek

Mit találok túl a vonatablakon?


madarat, őzet, autót, embereket,
mezőket, fákat, gépeket, utakat,
szürke eget, hegyormán várakat,
megállókat, utazó ezreket

füstölgő kéményt, hirdetéseket,
friss tavaszi szellőt, bódító illatokat,
boldogan legelésző állatokat
lassan lehulló harmatcseppeket,

függőcinke fészkét, kis patakokat,
nyíló virágokat, örök barátságokat,
torkokban dobogó gyermekszíveket

a lassuló időt, régi szerelmeket,
zeneiskolát, zsongító dallamokat
szóval: néhai önmagamat



2016. március 24., csütörtök

Pipulka balladája

 A tévedések elkerülése végett, ez nem egy felülnézeti fotó!
Ez pedig talán egy facebookos hirdetés eredménye (is lehetne)




 ( Készült e nemes mű megrendelésre, Maszat-Pipulkának  nevettetésére. )


Elmondom énekét
Maszat Pipulkának
ki igaz hű leánya
széles e hazának.

Egyszer ez Pipulka
ki tudja, hogy miért,
sziklamászásra
adta csinos fejét.

Olthatatlan vágya
szenvedéllyé dagadt,
Maszat Pipulkára
e kórság  ráragadt.

Kereste is módját
kivel is tehetné,
de nem lelé párját
ki ebben követné.

Haj! Nem lelé párját
társát csak nem lelé!

De a sziklamászás
páros cselekmény,
egyedül művelni
nem épp jó lelemény!

Megvette kötelét
mi kell a mászásra,
társ nélkül feltette
szépen a padlásra.

Maszat Pipulka
kiállt az udvarra
ott várta a csudát
kezeit  kitárva.

De biza az nem jött
váratott magára
Szomorúan nézett
ezért a világra.

Haj! Szomorúan nézett,
társát nem találta.

Pipulka a búját
igencsak elunta,
országos bánatát
Facebookjára írta.

Lássatok csudát
ezután mi történt,
mind aki olvasta
jelentkezett tüstént!

Nincsen bánat többé
nincsen bú azóta,
boldogságban úszik
szép Maszat Pipulka!

Haj! Boldogságban úszik,
facebookos Pipulka!


:-) :-) :-)










2016. március 23., szerda

Úgy gyere


úgy gyere
osonj be hozzám mint a pirkadat
surranj be mint hajnali lenge huzat
vonulj be mint győztes hadvezér
úgy gyere hozzám mint aki hazatér

legyél nekem szigorú parancsolat
kötelesség mit tagadnom nem szabad
legyél mi határokat szab: édes fájdalom
vagy hatalom minek magam megadhatom

bármi lehetsz csak legyél nekem
hadd emésszen el forró szerelem
borítsa szememet gyönyörű álom

legyél kitől mindezt nem sajnálom
osonj be hozzám mint hiú gondolat
mint ami létemnek új értelmet ad





2016. március 21., hétfő

Köllesz

Köllesz

mint tiszta forrásvíznek a szomjúság
mint aranynak a határtalan emberi kapzsiság
mint válaszoknak a kérdések sora
mint vetett ágy ha nincsen vacsora

mint hajnali harmatnak kell a mező
mint kielégüléshez a friss férfierő
mint a szerelem, úgy kell a falat kenyér
mint Napra az Ég, úgy vágyom mosolyodra én



Sokk



Sokkoló élmény volt számomra, hogy amikor otthonról hazaértem, Sári (a kutyafejű) éppen egy kedvenc tyúkom frissen széttépett hullája felett őrködött. Első indulatomat követte a második, és Sári egy sokkoló nyakörvet kapott, aminek több funkciója mellett egy olyan is van ami a nyakát elektrosokkolja egy távirányító segítségével. Persze nem ez a legfontosabb, hisz van rajta olyan is ami "csak" rezeg mint egy telefon, vagy egy csipogó hangot ad stb. Mindenesetre amikor feltettem a nyakára, véletlenül (esküszöm) megnyomtam egy gombot, mire ebem olyat vinnyogott, mint akit vernek, és sarokba szorítanak. Ettől kezdve tudtam, hogy van a kezemben valami, amit ha jól használok, négylábú barátocskám hamarosan megtanulja, hogy mi helyes, és mi nem. ( Vagy legalábbis szerintem mi az).
Annuska barátnőm segítségével tegnap meg is kezdtük az oktatást. Minden sípolás után jutalomfalatka. (Persze Annuskának is) Ez úgy nézett ki, hogy ők egy pórázzal összekötve várták a hangjelzést, mire pavlovi reflex szerint egyszerre jöttek hozzám szájat tátani. A különbség kettejük között mindössze annyi volt, hogy míg Sári kicsit szimatolt, hogy hátha van még több is valahol, Anna ezt mindig megkérdezte. Hiába no! Egy kutyának még mindig erősebb fegyvere a szaglószerve mint a szókincse! Egy kislány pedig természete szerint kíváncsi. (És falánk, ha finom kolbászokról van szó)
Ma folyt. köv.

2016. március 11., péntek

Vígasztaló /Katicinek szeretettel!/

Itt van Ő
a hirtelen a semmiből előkerült új barátokban,
a sarjadó fűben, a sok madárlakta odvas fában,
itt van Ő velünk ebben a világban míg a szívünk dobban,
és érinti arcunk minden gyermekkézzel,
az éledő tavaszi széllel,
a nyár hevével, az ősz avarillatú emlékével
s téli havas tájak süket csöndjével.
Itt van Ő velünk nappal, és éjjel,
a hajnal madárfüttyös ébredő neszével,
és itt van Ő mai bánatomban, holnapi sörömben,
ott habzik lelkem tetején hófehér örömben.
És nem vagyok egyedül mert kezemet fogja,
amikor ajándékát elém dobja
egy új arc mosolyában.
És Ő kacsint rám az utca sötét zugában
honnan kis cigánylány ijedten szökken
és míg szívem zökkenve vár egy ütemet,
Ő életembe új erőt ültetett.
Mert itt van Ő.
Nekem az örök Nő, neked a Férfi
ki nem hagy el soha míg emléke
szemünkben e bús világot idézi..

Igazságszolgáltatás.

Ma bíróságon jártam.
 Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni.
Szabad-e röhögni?


Az alperes ügyvédje a felperes esélyeit növelte modortalan viselkedésével, felkészültségével, és minden apró mozzanatával ami csak volt neki. Köszönöm ügyvéd úr! Várom a választ amit a bírónő rövid határidőre ígért.

2016. március 7., hétfő

Hamarosan


Hamarosan karjaimban tarthatom szeretteimet. 
Hamarosan ismét anyanyelvemen szólhatok bárkihez.
Hamarosan ismét honvágyam lesz otthon.
Hamarosan alig várom majd, hogy hamarosan legyen...

2016. március 3., csütörtök

Nomen est omen



A név kötelez. Ebben az esetben nem az eredeti értelme szerint, de mégis.
Állatokat tartok a tanyán. Óriási farmomon él egy hatalmas anyanyúl, négy tyúk, egy kakas, és egy kutya. Ők a háziállataim. Ha esetleg ezeken kívül akad még egyéb, azok nem a terveim, és akaratom szerint kerültek ide, tehát többnyire harcolok ellenük. Pl. rágcsálók...
Maradjunk most a felsoroltaknál. Én általában nem adok nevet azoknak a jószágoknak akik valaha táplálékként is szóba jöhetnek. Ezért aztán Sári a kutyám, Borika a tojó tyúkocskám, és Nyanya a nyuszkó nevet kapott, s ezzel általános kegyelmet is. A kakas ugyan átmenetileg kapott egy Karcsi nevet, de ha továbbra sem váltja be a hozzáfűzött reményeimet, (és a tyúkokét is egyben) akkor megy a levesbe, és jön az új Karcsi! A három ajándék tyúkom eddig név, és tojástalan volt. A két dolog között ha valaki összefüggést vél felfedezni, hát igaza is van! Eddig nem érdemelték ki a keresztséget. Eddig. Mert MA VÉGRE saját szememmel láttam, hogy melyik tyúkszi dolgozik be tojásilag Borika megsegítésére. Na ő mától a Gizi nevet viselheti. Viseli is büszkén, mert amikor megsimogattam a fejét, és a füllyukába suttogtam, hogy " Köszönöm Gizike a szép tojást" hát olyan büszke kotkodácsolásban tört ki, hogy hét határ tyúkjai is meghallották, hogy:
- "Tojtam! Láttátok? Hallottátok? Tudjátok? Tojtam! És nem görbét ám!"
Nos nagyon remélem, hogy erre a nagy hangzavarra nem kapták föl a fejüket a rókák akik nagy számban képviseltetik magukat a környéken!
Tehát a négyből már két nagylány is nevet kapott.  ami ugyebár kötelez. Tojásrakásra, kiscsibék nevelésére, és hasonló régimódi örömök gerjesztésére a szívemben. Erős a gyanúm, hogy hamarosan a maradék kettő is megszemélyesedik hasonlóképpen, mert tegnap hat tojás lapult a "tojóházban" ami egy néhai nyúlketrecre hajaz erősen, csak vertikális állapotban, s így amikor a "poultry house"-ból belülről bebújnak az odúba, és jól odatermelnek egy egysejtű csodát, nekem be sem kell mennem, mert kívülről is nyitható az odú, így nem kell a guanóban tapicskolnom míg a rántotta, és süti alapanyagokat összegyűjtöm nap mint nap. Már töröm is a fejemet az új neveken, csak nem akarom előre elkiabálni a dolgot, ugyanis a tegnapi hat db. elképzelhető, hogy csak azért fordulhatott elő, mert későn vettem észre, hogy pár napja beindult  a tojásgyár.
Egymás mellé tettem a frisseket az ASDA-s tojatokkal, és elfogott a büszkeség! Kb. háromszor nagyobbak a háziak mint a bóti!
Köszönöm tavasz, köszönöm barátaim! Nekem ma ilyen kevés is elég a boldogsághoz.

2016. március 2., szerda

hang-szer-etet

Legújabb szerzeményem. 

Darabokban jött hozzám. Bekopogott, beengedtem. Forgattam, nézegettem, és szinte megelevenedett a kezemben. Mondanom sem kell, hogy aznap addig nem feküdtem le míg el nem készült. Megtisztítottam, megerősítettem, már a nyak sem inog, új húrokat is kapott, sok pici javítgatással adott nekem örömteli munkát, s ezt kristálytiszta hanggal hálálta meg nekem. Most edzem az ujjaim hegyét. Gyakorolok. Ki tudja? Hátha egyszer szükségem lesz rá.

Mahagóni test (rezonátor) mahagóni nyak, rózsafa fogólap, és egyáltalán az egész egy gyönyörű hangszer. 
Elmondhatom: Megmenekült az elmúlástól. Remélhetőleg hosszú időre, és sokak örömére.








Itt a tavasz!

És eljött ez is! Itt a tavasz!
Legalábbis a naptár szerint. Március elseje a meteorológiai tavasz első napja. De nem az enyém!
Ahogy kinéztem ma hajnalban, arculcsapott a hó ami nagy csomókban ejtőernyőzött lefelé a nagy semmiből kellemetlen szél kíséretében. Tíz centiméter friss hó mindenen. Szörnyű!
Én általában szeretem a havat. Általában. De nem most. Ma be kell mennem a városba mert időpontom van tízkor ami fontos nekem. Csakhogy egy dombon lakom minek következtében autóval elindulni ilyenkor nem ajánlott, ha csak nem akarok valami biztosítási pénzt kicsikarni a társaságból keresetkiegészítés gyanánt. De nem hiszem, hogy szép látvány lennék (így sem vagyok egy keresztszemes hímzés) gipszben, minden végtagom bekötözve... Csak ezért (!) ajánlom az időjárásnak, hogy azonnal indítsa be a nagy égi hajszárítót, (lehet hőlégbefúvó is) és olvassza el itt ezt a szörnyűséget! Legalább az udvartól az útig! A hólapátomat rég befogtam kutyaszar eltakarításra, nem akarom most összezavarni szegényt a rendeltetésszerű munkával. Meg semmiféle munkával!
Szóval értitek!? Itt a tavasz, és én mégis elégedetlen vagyok vele. (Új nekem ez az érzés azután, hogy általában mindennel meg vagyok elégedve mint anno Ferenczjóska bátyám az anekdota szerint.)
Tavasz! Ha ilyen vagy, TAKARODJ! És csak akkor térj vissza amikor rügyeket fakasztasz a fákon, szerelemmel dagasztod keblemet, és a többi, és a többi. Ecetetrá!

2016. február 29., hétfő

A pillanat élvezete

Élvezem a pillanatot. Azért van. Hogy élvezzem. Tehát ellazulok, behunyom szemeimet (ilyenkor a szemgolyó biztosan befelé fordul mert csak a sötétséget látja) és elmélyülten vizsgálom a mindenfelé úszkáló kis fényes izéket, Egy ideig ez teljesen leköti a figyelmemet. Ezek a való világgal tartott kapcsolatom utolsó képei. Lassan, nagyon lassan kiüresedik a fejem, (mármint ami a gondolatokat illeti) és átveszi a tartalom helyét a semmi.
- Az semmi! - gondolhatnátok most, hiszen az a természetes alapállapotom...
- Na szép!- mondhatnám, de nem mondom. Nem is tudnám, hiszen üres az agyam. Még üresebb mint egyébként, amikor annyi baromságot írok össze minden ok nélkül.
Tehát nem tehetek mást, élvezem a pillanatot. És ez a pillanat eltarthat percekig, órákig (egyesek szerint évtizedekig, de ők rosszindulatúak) és csak nagyon lassan javul az állapotom.
Valaki egyszer erre mondta nekem, hogy:
- Na látod! Tudsz te meditálni!
De én nem láttam, hiszen csukva volt a szemem, és én olyankor reménytelenül szerelmes vagyok! Most például abba aki ezt mondta nekem. De ez a szerelem nem veszélyes, hisz csak addig tart míg ki nem nyitom a szememet. Ez pedig normális esetben mindig bekövetkezik egyszer. És akkor vége a pillanatnak, vége az élvezetnek, vége a meditációnak, és úgy általában vége minden földöntúli boldogságnak.
Olyankor csak bámulok magam elé. Csodálkozom, hogy a pillanat semmit nem javított a világon. Nem lett jobb senki és semmi attól, hogy én a meditáció útjára tévedtem, nem lett teljes világbéke, és ahol lett ott is hamarosan pótolják a nagyhatalmak majd a megfogyatkozott fegyverállományt, és akkor visszaáll a REND.
Nagy fene ellazulásom egyetlen eredménye, hogy felélednek a szerelemérzés halvány emlékei, és gyanakodva nézek minden nőre, hogy nem vele volt-e a nagy találkozásom az ellazult SEMMI közepén? Mert hogy nő volt ott, az biztos! Hiszen élveztem a pillanatot. Hallottam a hangját, És ez az édes hang meditációra sarkallt több-kevesebb sikerrel.
Legközelebb jógára lazulok. És közben egy pillanatra sem veszem le a szememet a környezetemről. Figyelek minden veszélyforrásra, hogy ABBAN az ellazul pillanatban ne szolgáltathassam ki magamat egy másik nőnek már megint.
Egy másiknak ne!
És akkor majd élvezem a pillanatot...

Csak semmi meggondolatlanság! Csak semmi nagyképű kinyilatkoztatás, mert jön az élet, és jól pofánvág!

Vigyázni kell a magabiztos kijelentésekkel! Én mondom Néktek! Januárban írtam ide valamit. Na csak annyit erről, hogy: Piszkosul vigyázni kell az elhamarkodott, magabiztos kijelentésekkel!
Szerencsére.

2016. február 23., kedd

Utolértem a holnapot

A máskor rövid éjszakák mostanában kibírhatatlanul hosszúra nyúltak. Míg régen ha az időt sürgetni támadt kedvem élég volt csak álomra hajtani a fejem, és máris eljött a következő boldog nap amint kipattant a szemem, az utóbbi időben végtelen hosszúra nyúltak az éjszakák. Felébredek hajnalban, nézem a plafon helyét a sötétben, és a fejemben száguldoznak a gondolatok. Szépek, és kevésbé szépek, de valahogy olyan ismerősek nekem. Mint ha valami régi hullámok korbácsolnák agyamat ilyenkor. Puha takaróm alatt ellazulva nyújtózkodom egyet, és átadom magam a boldogságnak.
Azt hiszem szerelmes vagyok az életbe. Élvezem minden pillanatát, és már nem várom a holnapot. Benne élek megint.

2016. február 14., vasárnap

A jó dolgok nem járnak egyedül




Azt hiszem szerencsésnek érezhetem magam. Az átlagnál legalábbis sokkal szerencsésebbnek. Hiszen megvan mindenem ami a boldogsághoz kell. Na ne ijedjetek meg, nem fogok itt egy irigységet generáló felsorolásba. Nem az a célom, hiszen mások irigységétől boldogabb már nem lehetek. Most igazán apróságoknak örülök. Például egy kellemes hétvége barátokkal, finom ételek, csodás idő, az asztalon egy palack finom bor Tocanaból,  egy másik a sorsát várja a pálinkák, és whiskey-k között és az a biztos tudat, hogy az életem rendezett. Nyugalom van itt legbelül, s mióta csak magammal kell törődnöm, azóta jut időm mások megsegítésére is a munka mellett. Szóval a jó dolgok nem járnak egyedül. És ez az az érzés amihez hozzá tudnék szokni. Már csak Dóri hiányzik nagyon, meg az otthoniak,. de ez egy másik nap témája lesz majd...

2016. február 12., péntek

joy breaks



Amikor ruhádat fejeden áthúzva vennéd le,
de elakad nyakadon, s én - kihasználva kiszolgáltatottságodat - 
finoman átkarolom gyönyörű derekadat,
és lágyan végighintem csókjaimat nyakadtól - pihegő melleiden át -
köldöködig, s te zihálva várod sorsod beteljesülését... 
Na én akkor tartok pihenőt!




2016. február 10., szerda

Viszonyok, és a látszat

Olyan lélekromboló amikor egy kívülről tökéletesnek látszó kapcsolatról kiderül, hogy éppen a felbomlás veszélye fenyegeti. Ráadásul minden ép ésszel megmagyarázhatatlan ok nélkül.
Nem az első eset amivel találkozom. Szép pár gyönyörű gyerekkel, és látható problémák nélkül. Csak a szemeik kiáltanak segítségért. Nem tudni mi a probléma. Lehet, hogy túl hamar vágtak bele a nagybetűsbe? Vagy csak egyszerűen a körülmények alakultak rosszul? Lehet, hogy egy eleve rossz párválasztásról van szó? Nem tudom, de mindegy is. Az ember szeretne segíteni, de nem az ő dolga.
Szomorú lettem ettől. Mindenesetre imát mondok értük.
Mást nem tehetek.

2016. február 6., szombat

Jó kérdés

Azon törtem a fejem ma reggel, hogy milyen lelke lehet annak aki a szeretetet pénzben méri, de érte áldozni semmit sem képes?

2016. február 2., kedd

O-Kati



Ma ismét egész nap égett nálam a szeretet, és a gyász gyertyája. Miután elfogy a láng, valahol mélyen bennem folytatja lobogását. Nekünk, ittmaradóknak fáj, de talán Ő már boldog egy másik világban. Talán emlékeiben sem őrzi a hosszú, gyötrelmes betegség kínjait. Míg itt élt közöttünk, nekünk barát volt, szerelem, osztálytárs, feleség, anya, munkatárs, ízig-vérig kertész és még hosszan folytathatnám megjelenési formáit.
Ma átigazolt az angyalok csapatába.

Törökkati, Oláhné Kati, O-Kati, Katka stb stb!
Isten legyen veled az örökkévalóságig!

Majd mi is jövünk...

2016. január 28., csütörtök

Akasztják a hóhért

Érdekes élmény, hogy a fülemben tartós tűk vannak bedöfködve.  Igaz nem először, de ismét meglepődtem, hogy ez a viselet mennyire nem okoz gondot a napi tevékenységeimben. Rendszeresen megfeledkezem róluk, azután amikor valamiért a fülemhez nyúlok, valami megbök. :-)
Rendes esetben tőlem kapják ezt a barátaim. Most a "hóhér akasztása" a szitu.
Valahol olyan ez mint amikor egy tanár osztályozza saját teljesítményét elfogultság nélkül, vagy amikor a forgalmi dugóban egy sebész vakbelet operál saját magán, aztán beáll a műtőbe dolgozni.
Van még néhány szakma amit érdemes ilyen aspektusból is megvizsgálni. Pl. az önmagát védő ügyvéd, a saját magát büntető rendőr, az öngyilkos hóhér, a fáradt kezű utcalány stb.
Ha jól meggondolom, nem is olyan furcsa.
De nem akarom jól meggondolni. Egy barátom kitapétázta a füleimet az én útmutatásom segítségével, és én most várom a hatást.

2016. január 15., péntek

Rejtvényes




A kor nem érdem fiam, csak egy állapot. Ezt mondogatta nekem édesapám amikor egyre-másra felismerte barátait, ismerőseit, régi iskolatársait a médiákban. Akkoriban kicsit talán irigyeltem is ezért, hogy oly sok "híres" ismerőse van. Aztán lassan megértettem ezt az érdem-állapot mondását is.
A kor. 
Ahogy teltek az évek, azon vettem észre magam, hogy nagyon megszaporodtak a hasonló felismeréseim nekem is. Nem múlik nap anélkül, hogy ismerősbe ne botlanék TV-ben, rádióban, újságban. Hála a mindenhatónak, leginkább jó hírekben látom őket vissza!
Volt már köztük számos művész, tudós, feltaláló, orvosszakértő, stb.stb. Volt már közöttük olyan is  aki  tananyag lett. Most legutóbb pedig egy költő, aki keresztrejtvényfeladat lett. Ez új nekem! És nagyon tetszik! Remélem jó reklám lesz neki. Megérdemli!
Egy kérésem van azonban. 
Uram! Ígérem jó leszek! Olyan, de olyan jó!
Csak utcanév ne legyen a barátaimból még nagyon sokáig!

Jó egyedül

Egyedül lenni jó. Megvan az az előnye, hogy az ember saját tervei, lehetőségei, és akarata szerint élhet. Az is nagy előny, hogy nem kell alkalmazkodnia senkihez. Na meg az is, hogy biztos lehet benne, hogy senkinek nincs terhére.
Egyedül lenni jó, ha az egyedüllét tervezett, szándékos, és igényeinknek megfelelő.
Hát igen! Egy darabig hülyíthetjük is magunkat ezekkel a szövegekkel. Még akár el is hihetjük magunknak ezek igazát, hiszen saját magunknak biztosan hiteles személynek számíthatunk.
De tudomásul kell venni, hogy egyedül lenni, és egyedül élni az nem ugyanaz!
Mert amíg csak élvezzük az egyedüllét örömeit abban a biztos tudatban, hogy előre tudjuk hogy meddig tart, addig jó. De ha valakire rászakad hirtelen, hogy ezentúl senki nem nyit rá ajtót, senkit nem érdekel, hogy mi van vele, senki nem érinti, nem morog vele ha valamit nem "úgy" tesz stb., az nehéz.
Kell, hogy legyen valaki akinek már a jelenléte is egyfajta biztonságérzetet ad. Kell, hogy motiválja az embert a másik jelenléte akár már arra is, hogy reggel kibújjon az ágyból, felöltözzön, és elkezdje a napot.
Ez a valaki leginkább egy másik ember. De lehet akár egy macska, egy kutya, egy baromfi, vagy "bárki" más, aki számít ránk, s akinek szeretetére, hűségére bizton számíthatunk mi is. Nem is értem azokat akik kizárják a világot, és egyedül élik napjaikat.
Nekem hál' Istennek, vannak társaim. Emberek is akik bár nem egy lakásban élünk de igazi társként vannak jelen életemben, és állatok is akikért felelősséggel tartozom, és a törődésemet ragaszkodásukkal hálálják meg.
Így azután biztosan állíthatom, hiszen saját tapasztalatom, hogy : Egyedül lenni jó!
Hiszen sosem vagyok egyedül!
És előbb utóbb Ő is itt lesz velem megint.

2016. január 8., péntek

A fekete lyuk, aki nem a szomszéd lánya... Részlet.


Csöngettek. - Ki a fene ilyenkor? - néztem az órámra. Fél kettőt mutatott. Éjjel. Az ajtóban egy fura alak állt. Úgy nézett ki, mint ha egy anonim alkoholista szökött volna meg a farsangi bálból tevehajcsár jelmezben. Kicsit lassan mozdult, mint egy lassított felvétel a TV.-ben, s a feje olyan volt, mint ha az elmúlt húsz évben egy biliárd háromszögbe sajtolták volna. Álmos nagy szemeivel pislantott egy lassút, majd valószerűtlenül mély hangon, arcán minden rezdülés nélkül közölte:
- Szia! Azt hiszem hazaértem.
A kedvenc nagynénid ért haza ezzel a fejjel itt! - gondoltam - miközben saját magamnak is meglepő módon a hangomat hallottam:
- Végre! Jó, hogy hazajöttél fiam!
Nem értettem sehogy sem a dolgot. Amikor hozzám szólt, nem mozgott a szája. Sőt! Ki sem nyílt! S a válaszomat hallva azt olyan természetesnek vette, mint ha előre tudta volna hogy mi következik.
Tétovaságomat látva egy finom mozdulattal megkerült az ajtóban, elsiklott mellettem, és zsáknyi sapkáját a fogasra ejtve a szoba irányában eltűnt a lakásban.
Nem értettem, hogy a körülbelül két, és félméteres magasságával hogyan tudott áthaladni főhajtás nélkül az ajtón... Tényleg! Ki sem nyitotta!
A szobába érve a foteljeim egyikébe csavarodva találtam rá.
- Fáradt vagyok. - suttogta géphangján. - Hosszú volt az út a múltba.
Lassan kezdtem magamhoz térni, és éppen meg akartam kérdezni, hogy - Ki a franc vagy te? - amikor jött a válasz: A te egyik leszármazottad vagyok a távoli jövőből...
- Mi? - gondoltam magamban, mire azt mondja: Most ne szolmizálj, mert itt alszom el!
Azzal mint ha a világ legtermészetesebb dolga volna lehunyta szemeit, és édes álomba szenderült mint egy kisbaba aki belefáradt a szopizásba, és elbólintott. Az jutott eszembe, hogy meg kellene pöckölni az orrát, amikor azt mondta nagyon távolról:
- Eszedbe ne jusson! Pihennem kell. A cicit majd holnap. - és horkolt. Csukott ajkai meg sem rezdültek, mégis olyan hangosan nyomta, hogy ha lettek volna szomszédaim, azok mostanra már bontották volna a falat...
A TV hangjára ébredtem. Egy húzott szemű ismerős arcú tudós éppen tanácsokat osztogatott:
- Ha tehát majd egyszer valaki bekopog hozzád, és azt mondja, hogy a távoli jövőből jött. és te vagy az őse, ne vágd rá az ajtót! Még az is lehet, hogy igazat mond.
Hm. Még az is lehet. - gondoltam. És az üres fotelt bámultam bambán.