2014. november 19., szerda

oldalak, jobb, bal, felek, egység, másság, különbség...

Olyan érdekes az anyanyelvünk. Amikor arról beszélünk, hogy valaki valakivel, vagy valaki ellen... akkor azt mondja: felek. Amikor arról beszél, hogy valakik valahol együtt sikert értek el, akkor azt mondja: Egység van a felek között. Most bárki legyinthet, hogy ezek csak szavak. De nem! Jó lenne végre elgondolkozni azon, hogy mire jutna mondjuk a testünk, ha csak az egyik felét ápolnánk, s ezért a másik fele elhalna. Az egész menne ettől tönkre. Nem csak egyik fele.
Így van ez az élet minden területén. Még a politikában is. Mert ha megfigyelitek, amikor a fél országnak jól megy a másik felét pedig elhanyagolják csak azért mert nem a "jó" oldalon áll, akkor az egész ország megy tönkre előbb-utóbb. És hiába reménykedik az eddig kiemelten támogatott fele, hogy addigra ő már olyan jól áll majd, hogy semmi baja nem történhet! Mert dehogynem! Sőt! Történni is fog. Pont az eddigi megosztottság miatt. És ennek rengeteg formája lesz majd. Mert nem lehet a "feleket" különválasztani. Jobb, és bal együtt egész! Ha csak a disznó felét akarom etetni, a másik feléből kolbászt készítek, akkor az a legkevesebb, hogy a maradék fele eldől majd az ólban.
Nem szabad végletesnek lenni az ítéletalkotásban sem. Mert mi történik, ha valaki az ellen"felét" becsmérli? Hát majd a végelszámoláskor azt fogják rá mondani, hogy nem az ő érdeme a siker, hiszen egy olyan "hitvány" ellenfél ellen nem volt valami nagy dolog győzni. Ha meg elbukik, akkor pláne szégyen egy ilyen gyengétől vereséget szenvedni. Inkább el kell ismerni a másik fél erősségeit. Sőt! Azokat átvenni sem szégyen. A cél nem mindegy. Az, hogy mire, és hogyan fogjuk majd alkalmazni a tanultakat.
Szóval "Lássátok feleim szümtükkel mik vogymuk!" Egy egész vagyunk. Egységet alkotunk. És ebbe az egységbe mindenféle másság is belefér. Akármekkora is a különbség. Ne egymás ellen, hanem egymásért cselekedjünk hát! Nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell. Vagy mi...