2014. június 9., hétfő

Akartok egy kis hűvöset?


Nekem bevált:

Reggel kinézek, hétágra süt a nap. Na, - gondoltam - akkor nagymosás. Kint megszárad, és isteni friss illata lesz a ruhának.  A gondolatot tettek követték, de amint kiteregettem a hordozható (szerencsére) szárítóra, hirtelen leszakadt az ég. Utolsó pillanatban szlalomoztam be a félig összecsukott szerkentyűvel, rajta a ruhák. Tíz perc múlva ismét hétágra...
Kivittem megint a szárítanivalómat, de a következő percben már dörgött az ég, és ismét hatalmas intenzitással jött lefelé mindenféle csapadék. Még kétszer költöztettem a ruhákat, végül meguntam. "Valaki" odafent figyelt engem. Aztán cinikusan úgy rendezte, hogy amikor már nem mertem kiköltözni, akkor már estig csak sütött, csak sütött... Már kezdtem úgy érezni magamat mint a hírhedt névrokon. Mint ha csak én irányítottam volna a mindenséget...
Persze tudom ám, hogy nem! (tudnám, csak nem akarom...)