2014. május 26., hétfő

Ha normális lennék, nem lehetnénk barátok...

- Hova tetted a vödröt? Fel kellene mosnom...
- A fürdőszoba előtt. . . Az több mint egy hónapja volt micsoda disznóólban élsz te???
- Fürdőszoba? Az merre van?    Ja az a szürke amiben az a száraz kóró áll?  Az megvan! Röff!  Az a fű ami kihajtott mellette, az kell még valamire?  :-)
- hehe. Nem vagy normális... de ez nem újdonság

Kinyitnám a szemem, de lusta vagyok.

Hűvös a reggel. Olyan jólesően hűvös. A nyitott ablakon áramlik be a friss levegő. Meg a "zaj". Rigók felelgetnek egymásnak. Csukott szemmel gyűjtöm az élményt. Jó lenne érteni, miről folyik a társalgás. Gondolom megbeszélik, hogy ki mekkora kukacot, bogarat, almahéjat - miegyebet talált, s hogy kinek mennyire éhesek otthon a csemeték. Aztán kis csend, és a barázdabillegetők veszik át a szót. "Csííííz-ittt, csíííz - ittt" kiabálják. Mert hogy mindenhol "csíííz"-t találnak. Vagy ha éppen nem, akkor meg egyszerűen csak füllentenek nagyokat, mert ennyi csíííz nincs a világon mint amit itt nekem összekiabálnak reggelente.
A szarkák már kora reggel megjelentek. Hogy honnan tudják, hogy ma szemétszállítás van, az rejtély. Talán rájöttek a kirakott kukák hatalmas jelentőségére. Nem tudom. De minden kukás napon már hajnaltól itt nyüzsögnek. Cserregnek, csattognak, és minden mozgásra hangos felreppenéssel reagálnak.
Ma valahogy a szokásosnál is lassabban jön fel a nap. Amilyen gyorsan tűnt el tegnap este, ma annyira lassan emelkedik a látóhatár fölé. Bár lehet, hogy ezt csak én érzem így, mert szeretem a fényt.
Hűvös van ma reggel. De legalább friss a levegő. Szinte harapni lehet, olyan friss.
Kinyitnám a szemem, de lusta vagyok. Most még a fülemé a főszerep.
Aztán úgyis fel kell kelni.