2014. március 6., csütörtök

Lüktetés

Egész életünk lüktetésből, impulzusok váltakozásából áll. Egyszer fent, egyszer lent. Aztán egyszer meg sehol. És ezek az impulzusok a világ minden létező porcikájában megfigyelhetők. Tárgyakban, élőlényekben, gondolatokban,

Nénike


A ház előtt ül. A kispadon. Kilencvennél is több évének minden bölcsességével a világot szemléli. A világ egy cica képében tündököl előtte. Odabújik a lábához, hátát felgörbíti, és hosszan dörgölődzik.
A nénike megigazítja orrán az okulárét, majd bütykös, aszott kezébe fogja a kiscica pofiját. Másik kezével végigcirógatja a hátát.
- Te meg ki vagy? - kérdi. De tekintete nem a cicát pásztázza. Valahol nagy messzeségben a tájat kutatja.
- Hogy kerülsz ide? - faggatja kedvesen.
- Menj szépen tovább! Itt nem sok mulatság várna rád. - motyogja alig hallhatóan.
De a kiscica mit sem törődve az intelmekkel egy hirtelen elhatározástól vezérelve a nénike ölébe szökken. Meggyúrja a kopott kötőt, megfordul néhányszor, majd kényelmesen elhelyezkedik. Egy pillanat múlva már édesen alszik.
Nénike egy darabig még simogatja, majd egyik kezével puhán betakarja a kis jószágot, mintha csak a hideg fuvallattól védené.
De továbbra is a messzeséget fürkészi. Csak már nincs egyedül.
És ettől valami kis mosolyféle jelenik meg a szeme sarkában.
 


Válogatás: Suba


Tue, 16 Jun 2009 12:42:48 +0100

4124546

Suba a subához, guba a gubához. Ezt mondogatta mindig Nagyapa. És ezt nagyon komolyan értette mind barátságra, mind párkapcsolatra. Azt mondta, hogy ha nem egy társadalmi rétegből, nem egy kultúrából, nem azonos műveltségi területről jönnek össze emberek, akkor előbb utóbb a magát kevesebbre tartó uralkodni kezd a másikon. Tehát azt ajánlotta, hogy minden kialakuló kapcsolatba csak hatalmas önvizsgálat után vágjunk bele. Sokáig nem értettem egyet vele...

venember