2017. május 22., hétfő

Egy régebbi freeblogos



Amikor a nap kibukkan a horizont fölött, gyengéden végigpásztázza a világot, lassan felszárítja a harmatot ami éppen lecseppenni készült egy gomba kalapjáról a fűszálra, és sejtelmes hosszú árnyékot vet a tisztás szélén álló gyertyán koronája.
A madarak már túl vannak hajnali torokköszörülésükön, az erdő éjszakai portyásai is hazafelé tartanak tele hassal, és izgalmas élményektől gazdagon. A magasban hollók kurjantanak, ezzel is jelezve, hogy minden a megszokott mederben zajlik. Szó szerint zajlik. Az erdő csendje lassan már elviselhetetlen hangzavarba csap.  A levegő áll. Egyhelyben, rezzenéstelenül.
Az erdei ember bütykös ujjával följebb tolja sapkáját a homlokán. Felnéz a magasba, mintha megerősítést várna arra ami ezután következik. Majd tenyerébe köp, megmarkolja a láncfűrész fogantyúját, nagy levegőt vesz, és mintegy önmagát biztatva felsóhajt:
- No akkor!... - és felsír a fűrész.
Hol van már a hajnali ébredés! Hol van már a nyikorgó ízületek első nyilallása! Hol a vén UAZ köhögése, az álmos zötykölődés, a földút mindent ellepő sűrű pora! Most a frissen vágott fa fogácsillata uralkodik a tájon, és az erdei ember szívén egyaránt.
És mire  az útszélén gondosan megrakott kis tűz parazsán pirosra sül a szalonna, előkerül a bicska, az újságpapírba csomagolt hatalmas szelet kenyér, és a hagyma is.
Dél felé már egész takaros rakás emelkedik a gyökerüket, és lombjukat vesztett fákból.
Az erdei ember számbaveszi a termelés eredményét. Lassan billeg végig a farakás mellett. Botjával időnként rácsap. Számol. És szemmel láthatóan elégedett.
- Na ez is megvolt! - sóhajt, és pakolni kezd.
Mire a púposan megrakott UAZ felér a tetőre, és egy éles kanyarral a kövesútra hajt, az erdő már régen visszazökkent megszokott csendes valójába. Már csak emlék a fűrész sivítása. Emlék a fák nyögése, reccsenése.  Az UAZ mögött összezárnak a bokrok, visszaegyenesednek a fűszálak, s a fűrészporban egy fiatal róka turkál. Talán bogarakkal játszik éppen.
Az erdő felejteni igyekszik. Túlélésre játszik.
Ő is...

2017. május 15., hétfő

Vonat. Majdnem szép napom volt.

Vonat. Olyan kis piros. Szóval majdnem vonat. Szeretnék felszállni rá, de nincs peron az állomáson, nekem meg csomagjaim vannak, s a lábam sem a régi, szóval inkább felkapaszkodásnak nevezném ezt a felszállásnak indult manővert. A lépcső a kocsi végében van ahol vannak még ülések mint egy régi polgári ház teraszán mielőtt a lakásba lépnénk.
  Nos ebben a belépőben ücsörög egy család. Fiatal pár egy tízéves forma fiúgyerekkel. Eszükbe sem jut segíteni, aminek részben örülök, mert nem érzem még szükségét  annak, hogy korom miatt rászorulnék, ugyanakkor azért átsuhant, hogy régen... (az én időmben, stb.)
- Höhöhö! Egy vénember! - kuncogott fel hangosan a kölyök mutatványom láttán.
- És KOPAAAASZ! hihihi  - folytatta. Szülei büszkén mosolyogtak éleseszű gyermekük jópofaságán. Megálltam, és mielőtt a kocsi belsejébe távoztam volna, a gyerek felé fordultam:
- Egy hülyegyerek! Höhöhö - csodálkoztam rá. - És milyen neveletlen szegény! hihihi - tettem hozzá, majd kicsit elidőztem a "büszke" szülők megdöbbenésén, és egy jobb társaság reményében beléptem az utastérbe.
Vonat. Olyan kis piros. Szóval majdnem vonat. Majdnem emberekkel kattog a majdnem síneken egy majdnem szép világban valamerre...


2017. május 13., szombat

Buggyanok.

Mostanában egyre többször veszem észre, hogy a szám önállósítja magát mondanivalók tekintetében, és mire az agyam jól kigondolja, hogy mit, s hogyan kellene mondanom, már elhangzott. Ha csak magamban gondolkodom, akkor ez nem ciki. Jókat vigyorgok azon, hogy ha ezt most valaki hallaná, mit gondolna erről a magában beszélő vénemberről? Már az is eszembe jutott, hogy ha lakott helyen gyalogolok, valami fülhallgatót kellene bedugni a fülembe. Akkor ha bárki "belehallgat" a gondolataimba, azt is hiheti, hogy csak telefonon kommunikálok bunkó módra az utcán. Néha egész monológokat is mondok. A végén derülök, hogy kár erre vesztegetnem az időt, mert amíg szavakat formálok, rengeteg gondolatomnak nem marad idő, hiszen egy kimondott mondat annyi időt rabol értékes időmből mint száz gondolat. De mivel ez önkéntelen, hát bele kell törődnöm, hogy nem vagyok százas. Vagy csak öregszem. Mert ha ez az öregedéstől van, akkor kezdem megérteni, hogy az idős emberek mitől váltak olyan bátorrá, hogy minden gondolatukat megosztják környezetükkel.
Aztán ha meg arra gondolok, hogy amíg gyermekként mindig igyekeztem megválogatni a szavaimat, addig olyan "mesterkélt" volt a beszédem. Aztán amikor később már megbíztam ösztöneimben, és mindent úgy mondtam ki ahogy gondoltam, akkor magabiztossá váltam, hisz nem volt, vagy legalábbis nem sok takargatnivalóm volt. Beszélhettem nyugodtan. Aztán megint később azt vettem észre, hogy ha egy kérdésre hirtelen csak úgy rámondtam valamit, azt jobban akkor sem fogalmazhattam volna meg, ha egy hét gondolkodási időm lett volna a válaszra. Na ekkor kezdtem kételkedni magamban. Mert hogy is van az, hogy az agyam anélkül dönt, és cselekszik, hogy én előbb felfognám, és ...  és valószínűleg elbénáznám azt a választ?
Mostanában miközben ezeket egyre többször veszem észre magamon, arra is rájöttem, hogy jobb, ha hirtelen ötlettől vezérelten meggondolatlanul "papírra vetek" valamit, akkor azt ha nem akarom rontani, jobb nem visszaolvasni mielőtt megosztom.
Mint pl. ezt.
Ha tévedtem, akkor:

 BOCSI!

2017. május 6., szombat

Kicsit háborús a hangulatom "máma"

A csontomban érzem a háborút. Itt ólálkodik minden szívdobbanásban, minden cselekedetben, gondolatban, félelmeimben, és minél inkább akarom elhessegetni annál inkább erősödik a meggyőződésem, hogy hamarosan háború lesz ismét a világban. Olyan igazi, olyan harmadik típusú.
Persze valószínűleg csak kevesen fogják majd észrevenni. Azok a kevesek akik túlélik. Mert senki ne áltassa magát abban a hitben, hogy hadüzenet lesz, meg a lakosságot felkészítik, meg, hogy kardok, puskák, ágyúk, lövészárkok, seregek, vonulások, harcok, rommá döntött világok... azaz azok lesznek. A szerencsésebbje egy villanással túl is lesz mindenen. Nekik már az utolsó étkezés utáni emésztéssel sem lesz gondjuk. Velük együtt illan el a semmibe minden ami valaha is voltak. És valóban ez a szerencse számukra. Nem kell túlélniük. Nem kell lábadozni, elmélkedni, gyászolni, nem lesz több nehézségük senkivel, és semmivel. Szépen sorba állnak majd az Úr előtt, és míg rájuk nem kerül a sor, azon törik majd a fejüket, hogy miként adjanak számot evilági dolgaikról. Persze nem kellene. Az Úr amúgy is tud mindent. Hisz az Ő akarata érvényesül mindenben. Születésben, halálban, szerelemben, békében, háborúban, igazságban, hazugságban, hogy a nehezebb példákat most ne is említsem.
A kevés egészségben túlélő pedig lassan elkezdi majd betölteni az űrt amit az elillantak hagytak maguk után. Minden kezdődik majd előröl. Sokezer éven át csak tisztulgatnak majd a gének, addig  divatos lesz a négykézláb, a fáramászás, és a világ lassú megismerése. Ez utóbbi egyre gyorsul, hisz tudjuk, a tudás felhalmozódik. Aztán beszélni kezdenek, majd írni is, és feltalálnak mindenféle kütyüt újra, (persze azt hiszik majd, hogy elsőként) és a világuralom látszólagos elérése után exponenciális görbe mintájára a fejlődést odáig viszik, hogy ismét a civilizáció magas fokán találják magukat.
És akkor:
Akkor már nem is marad nekik hátra más mint kitalálni az egészséges étkezést!
Mindezt a csontomban érzem.

2017. április 24., hétfő

menni kell

Üdezöld világ. Szabályosra nyírt sövények, pázsitok, óceán, tengerek, hegyek, mezők, fekete birkaarcok, mélabús tehenek, hosszú nappalok, udvarias, kedves emberek.
Mindezt most itthagyom hosszú hetekre. Vár az otthonom. Édesanyám, Kedvesem, barátaim,szülőföldem, és minden amit az otthon jelent számomra. S hogy közben itthon mi lesz? Ki tudja.
De már előre hiányzik...

2017. április 16., vasárnap

Jézus nevében

Húsvét van. Nyuszi tyúktojással. (Ez micsoda fajtalankodás következménye lehet!) Kölni (rózsavíz) locsolása a kibírhatatlan szagok elnyomására. Kötelező műsor (vers, ének, tánc) kéregetés. majd ha az eredménytelen akkor zsarolás. Fennkölt dumák sumák álszentek előadásában. Gusztustalan zabálás, majd megtisztulás nem ritkán a detoxban.
De mindezt ünnepi hangulatban, ünneplést mímelve.
Húsvét van! Emberek!
Jézus nevében...

2017. április 9., vasárnap

to be

összekapaszkodva, átölelve, együtt mozdulni, táncolni, akár zene nélkül is
a szív ritmusától részegen, feloldódni egy horizontális világban,
követni valakit vakon, egy mágikus táncban, érezni ahogyan húz magával,
lebegni önfeledten mindent boldogan feláldozva, nem gondolni tegnapra, holnapra, mára.

vele lenni
csak úgy bele a világba

2017. április 7., péntek

sucking



Szívás ásítással benyelni egy hálószálon éppen arra sodródó pókot, ami szinte azonnal belemar a torkodba. Hirtelen csak arra koncentrálsz, hogy krákogással, köhögéssel vagy bármi egyéb módon megszabadulj a támadódtól, ehelyett - lenyeled ijedtedben. 
Első pánikodban még kinyögöd, hogy: 
- Lenyeltem valamit ami megcsípett
Automatikusan küldöd utána a pálinkát amit valamelyik barátod nyomott a kezedbe. Gondolod, hogy legalább ez majd jól megöli odabent azt a dögöt. Kicsit később amikor szédülni kezdesz, akkor is a pálinkára gyanakszol. De aztán érzed, hogy dagadni kezd a torkod, és egyre nehezebben jutsz levegőhöz.
- Orvost! - nyögöd alig hallhatóan,  de a sok segítő csak nehezen érti amit beszélsz.
Valaki a háttérben telefonál: 
- Igen. Felnőtt, herminc körüli, egyébként egészséges. Fullad. Egy pókot nyelt le. Igen. Megpróbálom. Kérem siessenek!
- Valaki a kezedet szorítja, és biztatni próbál:
- Nyugi! Már úton van a segítség. Jön a mentő!
Te még egyre jobban küzdesz levegőért kapkodva, majd azt veszed észre, hogy már nem is hiányzik annyira. Lassan világosabb lett a világ. Olyan érdekes mélységből konganak a hangok is. Ellazulsz kissé. Csukott szemmel azt próbálgatod, hogy végtagjaidnak ura vagy-e még.
- Nézzétek! Rángatódzik! - hallod valaki hangját.
- Anyád rángatódzik! - gondolod, de már nem akarod kimondani hangosan. Valahogy elmúlt az a feszítő közlési kényszered ami az előbb még annyira jellemző volt rád.
- Aztán egy óriási homályos ringatózásban találod magad. Érdekes, de lassan mint ha minden, és mindenki fölé emelkednél. Onnan egyszerre látsz (lehet nem ez a legjobb kifejezés) érzékelksz mindent. Olyan dolgokat is melyekről normális esetben nem tudhatnál. Például pontos tudomásod van arról, hogy egy emelettel feljebb valaki szórakozottan rugdossa a lépcső korlátját, látod ahogy egy csomó ember hajol föléd ezzel is megfosztva téged a levegőtől, nem érted miért vágnak olyan ijedt arcokat, az utcán beparkol egy mentőautó, a “barátnőd” egykedvűen áll a sarokban, kezében egy ARANEAE címkéjű üvegcsét tartva.
- Szívás! - gondolod. - Szívás, hogy olyan kevés a fény...
Szívás...

2017. április 2., vasárnap

Mihasznák haszna.

A haszontalan (mihaszna) embernek is van haszna, azaz értelme van az életének, létének, haszontalanságának a világban, még ha nehezen felfedezhető is.
Lehet, hogy soha nem csinál életében semmi különlegeset.
Lehet, hogy nem is tűnik ki a tömegből semmivel.
Lehet, hogy senkinek sem kellett igazán soha.
Lehet, hogy...
Lehet, hogy leszármazottainak egyike váltja meg majd egyszer a világot.
Lehet.

2017. március 22., szerda

Sok vagyok... Nem csak súlyra


Mostanában kicsit többet foglalkozom magammal. Talán azért, mert nincs kitöltve az összes időm hasznosabb elfoglaltságokkal. Mindegy! A lényeg az, hogy egyre több dolgot kezdek megérteni a körülöttem zajló világból.
Már 2011-ben írtam arról, hogy ha valakivel megismerkedem, talán az emberismeretemnek köszönhetően szinte azonnal nyitottá válok az arra érdemesekkel, de ennek sajnos az az ára, hogy (ha ellenkező nemű az illető) szinte biztosan félreértik a szokatlan őszinteségemet. Márpedig (nademostkomolyanmondom!) nem vagyok egy nagy szoknyapecér. Persze mondok néha vadakat a vicc kedvéért, de ha valakinek nincsen kedve a humorérzékét csatasorba állítani, akkor könnyen zavarba tudok jönni a reakcióktól. Mert nehezen értem meg, hogy hogyan is képzelte, hogy komoly szándékkal udvarolok, amikor meg sehogysem!?
Na nem baj! Aki számít az egy idő után a helyén kezeli a dolgokat. Nekem van időm kivárni ezt. Barátként. Mint előbbre is ugye...
Tegnap éppen egy nagyon kellemes délutánt tölthettem el "pótunokámmal" és anyukájával, akikkel kölcsönösen segíteni is szoktunk egymáson igény szerint. És akkor hangzott el egy komoly pillanatban:
"Nehogy megtbántsalak, nem azért mondom, de eleinte túl sok voltál nekem. De milyen jó, hogy megismertelek azóta! :-)"
És én csak vigyorogtam, mert nem először hallom ezt már. (sajnos) hál' Istennek!
De azért azon mindig elcsodálkozom, hogy hogyan képzelik rólam ezek a nők, hogy a barátságon kívül mást is akarnék tőlük? Először is van ám nekem valakim, akin nehéz lenne bárkinek is túltenni! Meg van ám nekem önkritikám, jó ízlésem, korom, na meg tükröm is. Olyan hatalmas "igazmondó". Csak azért ha megfeledkeznék magamról. :-)
Szóval egyre többször értem meg azokat akik állítják, hogy minden kornak megvannak a maga szépségei. Meg is találom őket rendszeresen.
 És jókat mulatok befelé csendesen!

2017. március 19., vasárnap

Égi pályán




Elment egy barátom. Bár ez a barát kifejezés igen félreérthető egy olyan ember esetében aki barátságunk ideje alatt egyetlen szót sem tudott szólni. Annál többet jelentettek nekem gesztusai, a tekintete, a kézszorítása, és a cinkosság a szemeiben. Nagy csibész volt na! Olyan igazán szeretnivaló, olyan első pillanatban régi ismerős, olyan ... olyan... barát.
Ezen a képen éppen tekéztünk egy jót. Ma már egy másik, egy égi pályán folytatja a játékot. Egyenlőre nélkülem...

Valami nincs rendben velem

Valami nincs velem rendben.
Ezt ugye mindig is tudtam. Kicsi gyermekkorom óta csodálkozom rá a világra sok esetben olyan dolgok miatt is amik másoknak természetesek. Nekem valahogy nem. És be kell látnom így hatvnasok évesen, hogy "általában az átlagnak" van igaza. És én nem esem ebbe a kategóriába. Rengeteget törtem már ezen a fejemet, de valahogy mindig csak olyan magyarázatok jutottak eszembe melyek csak nekem voltak természetesek, és érthetőek. Szerintem senki nem átlagos. Mindenki egyéniség, s a sok egyéniség tulajdonságait összeadva, ezt elosztva sokkal, kijön az átlag. Ami általában tőlem távol áll. Vagy azért, mert nem értek vele egyet, vagy azért mert kilök magából ez a közeg. És én nem is tiltakozom ez ellen a kiközösítés ellen. Sokáig nagyon is jól éreztem magam ebben a helyzetben. Csak ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre fájdalmasabb ha olyanokban kell csalódnom akikhez természetesen kellene kötődnöm. Na nem panaszként mondom, de itt is az átlag győz fölöttem. Mert ezek a kötődések rendkívül rapszodikusak. Egyikre sem gondolhatok úgy, hogy az biztos pont. Hol velem, hol ellenem. Ez a tapasztalatom. Bár ez ugyan jelenthetné azt is, hogy hagyni kell csak a dolgokat folyni saját medrükben aztán kiegyenlítődnek mint minden a természetben, de mégis nagyon tud fájni amikor néha ráébredek, hogy akire bizton kellene számítanom, az rettenetesen ellenáll ennek. Mint mindennek, ennek is oka kell legyen. Többnyire én vagyok az, illetve eddigi életem során hozott döntéseim. Tudom. Éppen ezért fáj ha olyan valaki nem ért meg aki pedig jelentős oka volt döntéseim többségének.
Valami nincs rendben velem.
Soha nem gondoltam ugyanis, hogy azok akik messze elhatárolódnak tőlem, illetve mindennapjaimtól, mennyire érzékenyek "felelőtlen" döntéseimre. Én csak élem az életemet. És meglep amikor azok akik nem kívánnak ebben résztvenni mennyire átadják magukat indulataiknak amikor a saját sorsomat másként irányítom mint azt ők jónak látják. Csak remélni tudom, hogy mindez nem azért történik mert a saját terveiknek ellene van, hanem csupán aggódnak értem. Mert ha mégis, akkor minden fölösleges volt amit eddig fontosnak tartottam.
Valami nincs rendben velem.
Mert amíg én éppen e sorokat írtam, hárman is kerestek. És nem önös érdekből. Ha csak nekik nem érdekük, hogy nekem jó legyen. Úgy hogy nem is filozofálok tovább, mert akárhogy is de úgyis mindig arra lyukadok ki, hogy oly szép az élet! Még ha nem is mindig azokkal akikkel elterveztem, akikért minden marhaságra képes voltam, akik a rengeteg érthetetlen döntésem hátterében álltak-állnak, csak mert szeretem őket.

2017. március 15., szerda

Válogatás nélkül...

Nehezen lélegzett. Igazából éppen az járt a fejében, hogy nem neki való ez. Lépésről lépésre haladt a nagy hóban. Ziháló tüdővel állt meg időnként pihenni egy kicsit.
- Messze még a tető. - nézett messzire maga elé. Tekintete megpihent a behavazott szőlőtáblák mozdulatlan, gyönyörű látványán. Csak sejtette az utat a nagy hóban. Néha térdig belesüppedt a minapi hófúvás hordalékába, kicsit arrébb pedig a száraz aszfalton kopogott lépte. Kopogott!
- Tényleg! Ez a kopogás az egyetlen hang amit indulás óta hallok! - gondolta, majd egy pillanatra megállt hallgatózni. Igazi téli, süket csend uralkodott a tájon. Az induláskor  hallott károgáson kívül semmi.
- Félelmetes! - szuszogta félhangosan maga elé csak, hogy megtörje a csendet.
Aztán a körmici szőlők fölött beért az erdőbe. Mégegyszer hátranézett. A hajnali köd  felszállóban volt éppen. Mögötte foltokban feltárult a TÓ látványa.
A fenyvesen vágott keresztül lerövidítve így az utat. Ez valamikor igazi arborétumnak indult. Csodálatos, többnyire ritka fenyőféléket telepített ide a a világ messzi tájairól a hely néhai ura, Aztán jött az államosítás. Most csak egy kissé elvadult fenyves ez amit bárki károsíthat sajnos.
Ahogy a nap besütött a lombok közé, itt-ott megcsúszott a hó, és leperegve az ágakról felriasztott ezzel egy fenyőrigót. Ijedten csapkodta a levegőt elgémberedett kis szárnyaival, és szemmel láthatóan nehézkesen emelkedett a biztonságba.
A "Bagolykő" volt mai úticélja. Ez a természetes sziklapárkány igazi erkélyként szolgál az arratévedőknek. Csodálatos kilátóhely! Innen a Balaton háromnegyedét látni lehet tiszta időben. Most, hogy jég borítja, tisztán kivehetőek különböző elszíneződései ahol a jég vastagsága eltér az átlagostól. Több melegforrás van a tóban melyek veszélyessé teszik a jégen való közlekedést.
Lesöpörte az egyik kőpárkányt kesztyűjével, és leült kicsit a látványban gyönyörködni. Hihetetlen látvány a déli part messzesége vitorlák nélkül. Mindig elszorult a szíve ettől. egy alkalommal, sok évvel ezelőtt innen nézte végig, ahogy egy szekér a túlpartra vitte rakományát. A kocsis egy kb. tízméteres gyeplőt tartva kezében a kocsi mellett sétált. Teljesen a lovakra bízta az irányítást. A lovak pedig, talán a jég mozgását, hajladozását érezve pontosan követték az "utat" a jég biztonságos területei felé. Érdekes volt innen felülről látni mindezt. Akkor órákig lekötötte ez a látvány. Most azonban a ragyogó napsütés ellenére is fázott kicsit, s ezért hazafelé vette az irányt.
Kipirosodott arccal ereszkedett le. Talán nehezebb volt a járás mint fölfelé. Az Szent Iván-kápolnánál még időzött kicsit. Félig húnyt szemmel merengett emlékein miközben a nappal süttette arcát élvezettel. A megcsurranó eresz hangjai ébresztették a valóságra.
Mély lélegzet, és: - Idulás haza!




2017. március 7., kedd

Életünk, és létünk

Csak egy pillanat volt, pont olyan mint a többi.
csak a történet volt más, ami kitölti
a pillanatokat miket külön nem is veszünk észre
csak ha egybefolynak, akkor jöhet létre
életünk, és létünk egésze.

Mert benne élünk a pillanatrengetegben, 
s belülről nézve nem is vagyunk birka. Tudod: a "kerge",
de ki géppel száll fölénk, és onnan néz merengve
annak csak légyszar vagyunk egy A4-es lapra kenve,
jelentéktelenül a semmibe veszve...

Csak egy pillanat volt, olyan mint a többi
a mi történetünk az mi utólag kitölti,
mi voltunk a krém e pillanatban, de gyertyánk leég
lángja majd ellobban. Ne keseregj! Szép volt e lét!
És még szebb most e pillanatban...

2017. január 25., szerda

Gravitáció


A gravitáció a tömegvoonzás, és a tömegtaszítás együttes hatása, azok kényes egyensúlya.

Sosem értettem hogy I. Newton tökéletes meglátását amiben két, vagy több test egymásra kifejtett hatásáról értekezik, Einstein úr hogyan magyarázta ennyire félre?  Hogyan beszélhetett tömegvonzásról a világegyetemnek abban a zónájában ahol éppen a tömegtaszítás hatása a nagyobb? 

2017. január 16., hétfő

Ismét



Ismét el kellett csodálkoznom azon, hogy az élet nehézségeivel mit ki nem hoz belőlem. Kezembe került egy régi laptop. Eleinte semmit nem akart, s mire végre életet leheltem bele, kiderült, hogy sokkal többet tud mint újabb testvérei. A rajta futtatható programok ugyanis szolgáltatásaikban többet tudnak, mint újabb, felturbózott változataik. Igaz, hogy egy napom ment el rá, de ismét sokat tanultam. Pedig közben egyéb területen is akadtak nehézségeim, mégis, estére kellemesen fáradtam el. Volt ebben a napban minden. Hivatalok akadékoskodása, tárgyalás ügyvéddel, baráti segítség több irányból is, valamint többfelé is. (mert ugyebár ez csak így működik igazán) volt öröm, bánat, düh egy idétlen bírság okán, siker, és most majd valamikor néhány óra múlva pihenés is lesz talán.
Szeretem az internetet. Összeköt (valóban) szeretteimmel, ügyfeleimmel, lehetőséget ad arra, hogy együtt lehessek azokkal akiknek a testi érintése hiányzik már csak. De mindennek eljön az ideje. Állítólag. Én megvárom türelmesen.

2016. december 13., kedd

2016. december 6., kedd

Amikor...


Amikor hatvannégy évesen hosszú idő után váratlanul lehetőséget kapsz munkára. Amikor hirtelen előtted áll a lehetőség, és te majd összecsinálod magad az izgalomtól. Mint amikor tizévesen első munkahelyedre siettél egy reggelen az Asztalos Szövetkezethez nyári munkára, és tele voltál bizonytalansággal, izgalommal, hisz nem tudtad mi vár ott rád. Amikor első nap balesetet szenvedsz, de oltári szerencsével megúszod, és egy pillanatig csak fekszel a földön, és csodálkozol, hogy semmi bajod nem történt, azután gyorsan felkelsz, és úgy teszel, mint ha semmi sem történt volna. Naná! Majd pont egy ilyen hülyeség miatt veszited el új állásodat, és végleg rádsütik: "Alkalmatlan vén hülye". Amikor még a humorodat is elveszited, csak nehogy a pénzkeresetedet veszitsd el. Amikor egy reggelen félve mész dolgozni, mert rossz érzésed van valamitől, de a nap folyamán kiderül, hogy nem kevesebb, de még több munka is várhat rád. Amikor minden órában hálával gondolsz barátaidra, akik megbiztak benned, és beajánlottak erre a munkára. Amikor elmúlt az első napok izomláza, s a harmadikon meghúzódott derekad is ismét munkára fogható nyögés nélkül. Amikor a fizikai gyűrődés egyre jobbanesik. Amikor azért fekszel le este korábban, hogy a reggel hamarabb jöjjön, és te indulhass ismét.
                                                             DOLGOZNI
Akkor érzed, hogy élsz. Még élsz. Még mindig élsz. Igazán.

2016. november 27., vasárnap

És valóban!



És valóban! A valóság jön. Az olyan! Tegnap este vendég voltam barátoknál barátokkal. De nem az ünnepelt kapta a legnagyobb ajándékot szülinapjára, hanem én! Munkalehetőséget. Holnap minden kiderül az első munkanapon. Kiderül, hogy mik az elvárások, mik a lehetőségek, hogy megfelelek-e, mennyit birok egy nagyobb kihagyás után stb,stb. Kicsit izgulok. Szóval holnap! Szurkoljatok!

2016. november 26., szombat

Gyereknek lenni jó


Ma valahogy már délelőtt odaragadtam a Tv elé. Izgalommal, kiváncsisággal, és örömmel teli félelemmel csodáltam végig a filmet. Pedig láttam már vagy százszor. Mégis! Olyan jó volt ismét izgulni Zorróért, igazságért, szerelemért, és általában a jó győzelméért a rossz fölött! Olyan jó volt ismét egy kicsit naiv gyermeknek lenni!
Most jöhet megint a valóság...

a mai Ige (utolsó)


Hiába!
Akármerre indulsz, mindig ugyanoda térsz vissza...

2016. november 24., csütörtök

A Nap lassan a Föld alá bújik szégyenében

Lágy esti karamell illata tölti be a félhomályos szobát. Előbb csak halk, majd folyamatos sistergéssel táncolni kezd a forró kályha tetején. Gyere haza boldogság! Sült almával várlak!

a mai Ige


Feszültség rázza a világot

Ne féljetek a harmadik világháborútól!Ha bekövetkezik a vég, észre sem veszitek majd.
Ha viszont azt látjátok, hogy embertömegek gyilkolják egymást, az még nem világháború, csak az előjátéka.
Na attól kell rettegnetek!

2016. november 23., szerda

Lélekablak


Amikor irsz, egy ablakot irsz a lelkednek. De vigyázz! Nem csak a lélek lát ki, bárki beláthat aki olvassa irásodat!

2016. november 22., kedd

a mai Ige



Furdalás
Akinek nem furdal, annak nincs lelkiismerete. Ápold, őrizd! Örülj neki!
Ez egy hasznos fájdalom!

(Ne aggódj! Inkább egyél! Az legalább meglátszik!)

2016. november 21., hétfő

Napi varázslatos



Egy bendzsót hirdettem meg az interneten. Semmi különös, Gitárhangolású, hathúros hangszer. Darabokban került hozzám, és már akkor örömöt okozott amikor összeraktam. Felhúroztam, finomitottam.., Közben ahogy forgattam meg-megsimogattam. Megszerettem. Mint általában minden hangszert. De nem akartam úgy járni mint a régi hangszergyűjteményemmel, hogy annyira hozzámnőttek, hogy majd belehaltam amikor meg kellett válnom tőlük. Tehát itt az alkalom, van még másik kettő, jön a karácsony, hát mikor adnám el ha nem most?
Nem kellett sokat várnom, több érdeklődő is volt, de igazán komoly csak egy gyönyörű mosolyú hölgy, aki nem rögtön azzal kezdte, hogy leócsárolta, hanem elmesélte, hogy a leányának lenne karácsonyi ajándéknak, és meg tudnánk-e egyezni az árban. Természetesen miután egy halom fotót küldtem, megegyeztünk. Abban maradtunk, hogy ma ebédszünetben érte is jön. Én még felajánlottam, hogy ha meggondolja, nem fogok megsértődni ha...Erre azt mondta, hogy ő biztosan nem fogja meggondolni, mert a lányának pont ilyen kellene. A lánya egyébként - mesélte büszkén - szoprán énekesnek készül, és hangszereken tanul játszani mellette. Még a youtube elérhetőségét is elbüszkélkedte. Ezután még udvariaskodtunk kicsit, majd "Na viszlát holnap" felkiáltással befejeztük a csetelést.
Körülbelül tiz perc múlva persze be is futott egy jobb ajánlat, de közöltem az érdeklődővel, hogy már eligértem, érdeklődjön ma estefelé.
Azután ma délben pontosan érkezett a mosoly. Leültettem, és előszedtem a hangszert. El volt ragadtatva tőle. Értően forgatta a kezében, és minden kis finomságra felfigyelt. Nagyon elégedett volt a kiegészitőkkel is. Fizetett, és elindult kifelé a házból. Utánaszóltam, hogy gratulálok a leányához!
- Ó! Az már három éves felvétel. Azóta még teltebb, érettebb lett a hangja.
Gratuláltam, és megjegyeztem, hogy igazán büszke lehet az az anya akinek ilyen gyermeke van.
Elmosolyodott. Egy pillanatra megállt, hogy mondja-e vagy ne, de csak nem birta magában tartani a büszkeségét.
- És még van nekem öt...
- ???
- Hat gyermekem van. Ő a legnagyobb. Mindegyik játszik hangszereken Van aki zongorán, kettő hegedűn, egy klarinéton... Komplett zenekar vagyunk igy magunknak.
Aztán bemosolyogta magát a kocsiba, és elhajtott.
Később jött egy SMS. Köszönte a lehetőséget, és örül...
Mit mondjak? Én is...
Ha érdekel benneteket hallgassátok meg. Ez a pici ország is tud igazi tehetségeket kitermelni.
Lehet, hogy egyszer még nagyon büszke leszek, hogy majdnem ismerősöm lett...

a mai Ige



jön majd az idő
amit majd senki sem vár
nélkülünk megáll

2016. november 20., vasárnap

A kijárati ajtó


Aztán mellé bújtam az ágyba. Óvatosan emeltem meg a paplant nehogy felébresszem. Mégis, érintésemre nyújtózkodott egyet, majd angyali mosollyal ... a másik oldalára fordult.
Álmodott éppen.
Hanyatt feküdtem, és miközben a plafonon a repedt vaskályha lángjainak táncát figyeltem, elbambultam. Gondolatban messze jártam. Szinte repültem a világ fölött, arcomon éreztem a szél suhanását, hallottam amint odalent villamos csikordul a sineken, s a magasból figyeltem amint néhány késői gyalogos hazafelé botorkál.
- Mindenki pihenni tér - gondoltam, és igyekeztem úgy helyezkedni, hogy zsibbadt karomat kinyújthassam de mégse kelljen elengednem kedvesem vállát. Imádtam a testmelegét! Ha csak tehettem mindig olyan közel bújtam hozzá, hogy szinte összeolvadtunk. Lassan, nagyon lassan átcsúsztattam karomat a válla alatt, és átöleltem. Engedelmesen simult hozzám. Kezem szoptatástól megereszkedett gyönyörű mellén pihent. Másikkal magunkra húztam a paplant, és hallgattam egyenletes szuszogását.
 - Imádom! - hallottam saját gondolatomat valahonnan mélyről. - Imádom! - hallottam hangomat, majd megint, és újra, egyre távolabbról...

- Mennem kell-suttogta, és ajkát fülemen éreztem egy pillanatra. - Mennem kell, mert ma nyilt napunk lesz, és szeretnék elsőnek beérni.
 A zajokból "láttam" amint még gondosan megigazitja rajtam a takarót, majd menet közben kapja magára kabátját, felkapja táskáját, és egy másodperc múlva a zár kattant a bejárati ajtón. Még hallottam egyre halkuló lépteit a lépcsőkön lefelé.
- Igazságtalan az élet! - morogtam magamban, - Most egyedül kell tovább aludnom helyette is...

2016. november 19., szombat

a mai Ige



A felelősség egy mindent átfogó kötelesség.
Lépj be ebbe a mindent átfogó körbe, és életed értelmet nyer!

2016. november 18., péntek

Ige helyett mese a Pápabácsi üzenetéről



Nászomék a hétvégén tartották aranylakodalmukat. Igazi vallásos olasz nagycsaládról van szó. A kisunokájuk (aki ugye az én kisunokám is) ebből az alkalomból irt egy levelet a Pápának. (És itt nem a magyar városról beszélünk) Leirta, hogy az ő szeretett nagyszüleinek most lesz az aranylakodalma, és ő ebből az alkalomból áldást kér részükre a Szentatyától.
Aztán eljött a lakodalmi szentmise, és a nagyszámú, messzeföldről egybegyűltek egyszer csak ámulattal figyelték azt a kislányt (aki már egész nagylány persze) aki kiállt, és felolvasta Őszentsége személyi titkárának levelét. Leirta, hogy mennyire meghatotta a szeretetnek ez a foka a Pápát. Természetesen az áldását küldte, és egy kis csomagot is, hogy ezzel is emlékezetessé tegye a nagyszerű eseményt. A csomagban egy megszentelt rózsafüzér volt a "menyasszonynak" cimezve, egy kereszt volt a vőlegény részére emlékül. És egy üzenet ami a sikeres házasság alapjairól szólt.
Ahogy az unoka felolvasta a levelet, állitólag voltak néhányan akiknek száraz maradt a szemük.
De az ünnepelteké azon az estén még fényesebben csillogott.

2016. november 17., csütörtök

a mai Ige



Érték
Ez nem mindig jelenti az árat. Van érték (a legfontosabbak ilyenek) aminek nincs ára. Megfizetni meg kell, de nem pénzzel. Ezt a fizetési eszközt a pénzesek nem ismerik.

2016. november 16., szerda

A mai Ige


Elhatározás. Tulajdonképpen elhatárolódás valamitől ami eddig fogva tartott, és egy újnak a kezdete lehet. Ha elég határozott. Igen! Határtalanul határozottnak kell lennie, hogy átléphessem a tunyaság határait. Határozottan igy igaz!

2016. november 15., kedd

A mai Ige



Tisztább lenne a világ, ha az emberek tudnák egymás gondolatát. Tisztább lenne, de embermentes egy idő után. Vigyázz a gondolataidra!

2016. november 14., hétfő

2016. november 11., péntek

2016. november 10., csütörtök

a mai Ige



hallgatni arany
meghallgatni erény
elhallgatni bűn

hallgatás - csend
meghallgatás - exam
kihallgatás - megkönnyebbülés

2016. november 9., szerda

Barátság, haverság, botorság!



Amikor nemrégen egyszer megjegyeztem, hogy előbb-utóbb haza kellene telepednem, akkor az ismeretségi köröm érdekes változáson ment keresztül. Szinte azonnal. Ez azért volt. mert erősen szelektiv a hallásuk. A következő mondatot senki nem hallotta meg: "Pedig otthon nincs megélhetésem, tehát maradok tisztelettel"
Szóval attól kezdve egyetlen "barátom" sem keresett anélkül, hogy valami önös érdeke ne fűződött volna hozzá. (Tisztelet az egyetlen kivételnek!) Ok! Rendben van! Még meg is értem őket.
Nekem sem kellenék...

a mai Ige



Ha vinni akarod valamire az életben, feledd el neveltetésedet! Legyél cinikus, egoista, rasszista, diktatórikus, közönséges bohóc!
Ma ez a sikk, ez vezet eredményre, mivel ezek kerültek többségbe.
Ha eleve ilyen vagy, legyél büszke magadra!

2016. november 8., kedd

2016. november 7., hétfő

2016. november 6., vasárnap

a mai Ige


Boldogság kulcsa:

Ne sürgesd a jövőt! Eljön az magától is, ráadásul ugyanabban az ütemben mint ha sürgetnéd. Inkább értékeld a múltat, és élvezd a jelent!

2016. november 5., szombat

a mai Ige



236/128 mindez higanymiliméterben mérve. És nem a csúcs, hanem az átlag.
Mindjárt eret vágok magamon!
(Ne vegye senki komolyan a reakciómat! Nem vagyok egy szuicid tipus. Ez csak egy szófordulat arra az esetre, ha már más nem jut eszembe.)
Tippelhettek: Ki jutott az eszembe?

2016. november 3., csütörtök

a mai Ige


Alázat

Ha eljutsz a tudásnak egy szintjére, kinyilik előtted egy másik, és szomorúan konstatálod, hogy még sok dolog van amit tudnod kellene. Ez egy öngerjesztő folyamat. Minél többet tudsz, annál inkább látod, hogy a te tudásod milyen elenyésző az egészhez képest. Tehát vagy el se kezdj gondolkozni, vagy rögtön törődj bele, hogy végül rájössz, hogy hülye vagy! Vagy legalábbis tudatlan. De addig még sokat, nagyon sokat kell tanulnod! Ha nem érzed, hogy ez rád is vonatkozik, akkor még rengeteget!

2016. november 2., szerda

a mai Ige

Divat

Ne kövessétek a divatot!

Ma az a divat, hogy a férfiak elnőiesednek (nemi identitásvesztés) a nők hatalmat akarnak, aki normális, ezer évig szokásos, és bevált ételeket készit, és fogyaszt azt megbélyegzik. Vega, pleoid ,(idiotoid) és csak eddig ismeretlen ételek vannak divatban. Kész káosz! Hát mi lett belőled emberiség?
Állitsátok meg a hülyeségek vámszedőit! Térjetek vissza a szokásaitokhoz! Büszkén!
Ja! és tegnap ha lehet...

2016. november 1., kedd

a mai Ige


jog vs igazság

A jogászoknak is van lelke. S ha a nagy küzdelemben néha kibukkan a jogi útvesztőből, na akkor van esélye az igazságnak is!